sss

Na, már az egyik szülő – pont a legvallásosabb, legkonzervatívabb – sipákol, hogy jaj, jaj, ne váltsunk iskolát, jajaj, ne adjam fel a harcot a mostani iskolában, majdcsak sikerül plusz norvég oktatást szerezni a gyerekemnek…

Egyrészt nem, nem sikerül. Le lettem alázva.

Másrészt meg túl jók vagyunk mi ide. Nekem magasak az elvárásaim, és nem kajálok meg mindenféle műkaját.

És azt is kérdezi a kedves apuka – tudjuk-e, hogy mire számítsunk a katolikus iskolában??????

persze hogy tudjuk. azzal kezdte az igazgatónő, hogy az arcunkba tolta a vegyesfelvágott osztály fotóját – tele színesbőrű bevándorlókkal – vietnáimaik, filippek, pakisztániak, stb. – hogy ide fog járni a gyerekünk.

Akkor nem esett le a tantusz, hogy ez mire megy ki – ma már tudom – ez egy teszt volt. és mi simán vettük a tesztet. Szeretjük a gyerekeket, bőrszínüktől függetlenül….

és tudjuk, hogy a nagy felmérések alapján az ország legjobb iskolája ez.

Magasan verik többek között a másik nagy nemzetközi iskolát is, a drágát, ahova a gazdagok járnak.

Mert szeretettel, szaktudással és nagyon nagy türelemmel és magas elvárásokkal nevelik a gyerekeket. És mert a gyerekek akarnak tanulni. és motiváltak.

Én nagoyn bízom az iskolában. Azt hiszem, hogy jó választás volt.

Bár persze, fáj egy kicsit a szívem itthagyni a régit is – egy „elit” iskolát – ami a híre szerint legalábbis elit…

anynira azért nem voltam elájulva tőle. A rektortól biztosan nem. Akinek arról sincs fogalma, hogy hány olyan gyerek jár az iskolájába, akik nem beszélnek nrovégul otthon anyanyelvi szinten. mert nem érdekli. kb. azt gondolja, hogy aki nagoyn aggódik, az majd fizethet magántanárt.

És a szakmai bizottság kb. leszkanderezett, úgy, hogy anynira sírtam utána, hogy nem tudtam hazamenni a gyerekemhez… annyira zokogtam.

Kb. úgy állítottak be, hogy én akarnám vezetni az iskolát, ugye? (tudják, hogy kicsit nem vagyok 100 as egészen…)  anynira fájt…. hogy kb. lehülyéztek…

meglátjuk, mit hoz a következő év.

én nagoyn pozitív vagoyk. szép a templom is az iskolában, sokat fognak énekelni és történeteket hallgatni… és focizni!! 🙂 🙂

én biztos vagyok benne, hogy jól döntöttünk.

és nagyon sokféle embert fog megismerni a gyerekem…

egyszerűen örökké oda lyukadok ki, hogy a szívem mélyén keresztény vagyok. mélyen és meggyőződésesen.

hogy ebben a közegben kezdem jól érezni magam. nagoyn érdekes. mert igazán nem vagyok vallásos, én ezt a nyelvet nem beszélem. de ez már nem izgat. ezen már túltettem magam, megértettem hogy ez részben neveltetés kérdése.

Ha minden a számításaim szerint megy, akkor ki fog nyílni a gyerekem, meg fog táltosodni…. én tudom hoyg egy jó tanár csodákat tud tenni!! 🙂