sipirc dolgozni

Csak rosszabb lett, hogy lett papirom az autizmusomról, semmire se jó, kukába való, senki se hiszi el.

Apám: „Megjátszottad magad az orvosnál, rájátszottál a tünetekre” „Dolgozni kell, nem ülhetsz itthon” „Tűrhetetlen, hogy ilyen keveset dolgozol” „Katonának kéne vinni, megtanulnád, mi az élet” „Teljesen normális vagy” – és el is várja az átlagos, egészséges viselkedést, ha meg nem jön össze, veszekedés meg balhé van. És még lehetne sorolni. 

Mamám: „Bebeszéled magadnak” „Ne akarjál beteg lenni” „Barátkozzál. Én mindenkivel beszélgetek a buszon” „Magadnak köszönheted, hogy nincsenek barátaid, mert nem akarsz barátkozni” „Beszélgessél az emberekkel” „Nyiss az emberek felé” „Legyél pozitiv” „Ilyen fiatalon nehogy leszázalékoltasd már magad” „Én 40 évig dolgoztam és mindennap négykor keltem, nem igaz, hogy te nem vagy erre képes” 

Egyik nővérem: „Csak rájátszol” „Legyél vállalkozó” „Gonosz vagy” „Rosszindulatú vagy” „Menjél újságirói egyetemre” „Legyél pozitiv” 

Öcsém leszarja az egészet

Anyám látszólag megérti, de, ha már jön valaki, hirtelen megváltozik a véleménye

Egyéb rokonok: „Semmi bajod nincs” „Hülyeségeket mond az orvos, bármelyik emberre ráillenének ezek” „Nehogy leszázalékoltasd magad ilyen fiatalon” „Neked művészet irányba kell menni, minden más időpocsékolás” „Dolgozni kell” „Hülyeség, hogy aszex vagy, bebeszéled magadnak” „Kéne már fognod egy pasit”

Másik nővérem csak azért ért meg, mert lett egy betegsége, de előtte ő is olyan volt, mint a többiek, és kiakart tiltani a házából.

Unokatesók 2015 óta kirekesztenek és gyűlölnek, ők a halálomat kivánják. Vagy csak annyit, hogy soha a büdös életbe ne halljanak rólam. A temetésemre se jönnének el.

Apám öccse, aki hasonló, mint én: „Hülyeség ez, ne menj orvoshoz” A többivel egyetért, amikor gyűlölközöm, mert ő is szokott, és ő is gyűlöli azokat, akik kirekesztenek, mert őt már régebb óta és jobban gyűlölik mint engem. A szőnyeg alá akarja söpörni a problémát, hogy az nincs. Inkább iszik.

Unokatesómék még régebben: „Beteg vagy” „Menj orvoshoz” Mikor rávettem magam, kértem, hogy segitsenek benne: „Old meg magad, mi nem tudunk segiteni”

Van igy értelme ennek? 

Aki meg megért, meg messze van. Azokkal vagyok körülvéve, akik szerint rájátszok és dolgoznom kéne és felháboritó hogy ilyen keveset dolgozok.