rövid önvallomás

Még nem írtam blogot. Gondoltam egyet és miért ne. Túl vagyok egy elég durva 1,5 éves rohamon. Volt benne a pánikroham, evészavar, inszomnia kb. 5 hónapig, dühroham, memóriakiesések, halluinációk, hozzá CT, MRI, laborok tonnaszám és tévképzetek. Uróbbiból pár tévképzet masszívan tartja magát: 1. nincs lelkem (nem lelketlen), hanem mindig megszáll egy valamilyen más lélek és az tart életben…jelenleg egy volt kollégám, aki kacsintással, és szemhélyrángással kommunikál…(lefordítom stikkelek :D)…valamint az, hogy a volt kollégáim lehallgatják a mobilom, és nézik a számítógépem távolról a mai napig (1. már nem dolgozom ott, 2. előtte valóban csinálták…és ettől omolottam össze, ez volt az egyik ok a sok közül). 3. amit pont most dühöngtem ki, hogy állandó mélyszivatásban élek (család is, volt barátok is, idegenek is meg a maradék 7,5 milliárd földi lakó)….

Nos a diagnózis még így elsőre a pszichiáteremtől skizofrénia, amire Seoquel XR-t szedek és az autizmus/asperger vizsgálat 1/4-én túl vagyok.

Lassan 3 hónapja dolgozom, de gyanús, hogy nem sokáig…az elején annyit hibáztam, mint égen a csillag. Most jobb, ahogy a gyógyszer is hat és néha a xanax is besegít alakulok. Bár néha inkább dolgoznék otthonról, mert nem szívesen megyek emberek közé.

Van egy kisfiam, aki végignézte, végigasszisztálta óvodaváltotta (3 ovi 1,5 év alatt)…az egészet, mire anyáméknál kikötöttünk kettecsként ismét, avagy újra. Azóta feladtam, hogy a családi házból valaha kirepülök, max a fiam…akit sajnálok, hogy átélte (nem akármiket). Azóta elmondtam neki minden nap, hogy anya beteg, és talán egyszer meggyógyul.

Örülök, hogy kiírhatttam, így tömören az elmúlt másfél év egy kis szegmensét őszintén.. Néha gondolkodom, hogy a téveszméimből vallási tant kéne gyártanom, a többiből sci-fit kéne írnom. Még egyszer köszönöm.