szenvedés
semmi, de semmi fejlemény nincs.
hiába küldöm az önéletrajzokat, soha nem lesz új munkám. biztos vagyok benne, hogy van velem valami hatalmas és nagyon látványos gond, amit csak én nem veszek észre. jövő hétre egyetlen interjúm van és az sem valami ígéretes. ráadásul rövid hét lesz, tehát sok fejlemény már nem is várható. mivel most nem merek sokat költeni, otthon maradok és szépen megkattanok. szerdán megyek életemben először a munkaügyi központba és már a gondolattól is sírhatnékom van, hogy idáig jutottam.
Casanova teljesen eltűnt, (tudom, hogy nem ezt akarjátok hallani), de most már kezd egy kicsit bosszantani a helyzet. őszintén mondom, hogy egy kicsit sem hiányzik, de nyilván összejött valakivel és sokkal boldogabb nálam (ami nem nehéz) és ez így nagyon nem korrekt. én vagyok a jó és már hetek óta kínlódok, míg ő, a gonosz vígan csajozik és továbbra is vagyonokat keres. nem adom elő a naiv kislányt, aki rácsodálkozik a világra, de kezd értelmetlennek tűnni minden erőfeszítésem, hogy normalizáljam a helyzetemet.
álompasi természetesen már teljesen elfelejtett, valamelyik nap azt álmodtam, hogy találkoztunk és nem emlékezett a nevemre. ez simán megtörténhet a valóságban is. most úgy állok, hogy egyik nap csak ő jár a fejemben, amásik nap meg sikerül nagyon ügyesen elterelnem a gondolataimat róla.
frankón az a helyzet állt elő, hogy nincs olyan dolog az életemben, amire koncentrálhatnék helyette, mert minden ocsmány. nincs munkám, ami rémisztő, nagyon figyelnem kell a pénzre, ami szintén rémisztő és akkor még itt van álompasi is, aki ugyebár nincs.
még nem sírtam, de érik.
némi morbid irónia: egyre kevesebbet iszom, viszont újra rájárok a xanaxra. spontán alakult mindkettő, de bizonyítja a régi meggyőződésemet, hogy egy rossz szokásról szinte csak úgy lehet lejönni, ha felveszünk helyette egy rosszabbat.
ma jutott eszembe, hogy álompasi egyszer azt mondta, hogy nagyon nehezére esik nemet mondani. valószínűleg örül neki, hogy már nem keresem. amennyire rettenetes nekem nélküle, annyira jó neki, hogy megszabadult tőlem.
a helyzet súlyosságát remekül érzékelteti, hogy alig eszem, és bár kevesebbet edzek, mint szoktam, mégis érezhetően fogyok és még ez sem dob fel.
kacérkodtam egy kiadós vagdosással, de valamiért nem tettem. lementem cigiért és mire visszaértem már elment az ihlet.
megvolt a sírás. már nagyon érett. nekem általában elég nehezen megy a zokogás és nem is akarok rákapni, de most nagyon megkönnyebbültem tőle. fáj a fejem és bedagadt az arcom, de kellemesen üresnek érzem magam. mintha kitakarítottam volna a fejem és csak egy tompa fizikai fájdalom maradt a rengeteg félelemből. kár, hogy nem tart sokáig. most viszonylag tiszta a fejem, ezt az állapotot kellene valahogy konzerválni. beveszem ezt a gondolatot az esti meditációmba.