rehab

Az lenne a legjobb, ha most beszámolhatnék valamiről, amit olvastam vagy amivel játszottam, vagy valamiről, amit én hoztam létre, helyette nem tudok másról beszámolni, minthogy leszoktam a dohányzásról és az alkoholról. Hazaköltöztem a szüleimhez, napjaim megint csavargással telnek, mint mielőtt még nem volt munkám (most sincs olyan igazi, csak le van papírozva, hogy bejárok, de nem).

Sajnos, nem bírok már olyan korán kelni, mint régebben, komolyabb (vagy komolytalanabb) munkalehetőség eleve kizárva, érjük be azzal a magyarázattal, hogy depresszió, eddig még rákot nem diagnosztizáltak, pedig sok orvosnál megfordultam, és vizsgálaton átestem. Nem zárható ki az sem, szerintem, hogy valami fertőzést vagy mérgezést kaptam a pszichiátrián (véletlenül vagy szándékoltan), csak sajnos nem tudom bizonyítani, ez addig marad spekuláció.

Kurvaszar gyógyszer a parnassan, amit kapok, még lök egy lapáttal a depresszióra, és az egyéb egészségügyi problémákra, leszokni róla, ha nem is lehetetlen, nagyon nehéz, szóval még így bűvészkedni sem lehet vele, hogy egyszer beveszem, máskor pedig nem. A reagila, ami az orvosi folklórban úgy él, hogy „aktivizál”, „pörget”, sőt „javítja a kognitív funkciókat”, szintén egy szar, a felét sem szabad elhinni ezeknek.

Igazából miért szoktam le ilyen hirtelen a dohányzásról és az alkoholról? Amíg az ember testileg egészséges, gyilkolhatja magát, poénra veheti ezeket, de nekem, ha már inkább a szenvedés felé billen a mérleg, nem csinálom csak a szokás kedvéért. Jelenleg gyomorbántalmaim vannak, tüdőgyulladás, kezdődő asztma, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy kiszállok ebből az egész dohány- és alkoholbizniszből.

Igazából untam is már, de nemcsak ezt, mindent. A dohányzás ellen még hordom a nikotintapaszt, az alkohol ellen elkerülöm a kocsmákat, és a szüleim házában húzom meg magam, hogy elkerüljem a kísértés gyanúját is. Aztán, ha jobban leszek, remélem, tudok írni majd másról is, mint magamról, ha nem leszek jobban, úgyis mindegy. Igazából nem látom a kivezető utat, de sokan nem látják a sorstársak közül.

Ez az a helyzet, amikor az ember nincs rászorulva egzisztenciálisan, hogy olyan alantas munkát végezzen, mintha fogyatékos lenne, de mással se tudja lefoglalni magát (hatnak a gyógyszerek), meg különben sem fogadná el a társadalom, ha másba kezdene, mint diliseknek való munkák. Az ember végül egyedül marad, és egyaránt döngöli a földbe a pszichiátria, a sajtó, a társadalom, és a „segítői” gárda.

A hivatásos segítők nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy érzékeltessék veled, hogy egy senki vagy, sorstárs segítőkről pedig hallani is akarnak, akikben (érintettségük okán) még él valami empátia-féle. Mindenhol a termelés, a norma, és a munkaerő kizsigerelése megy, a „védett munkahely” annyiban „védett”, hogy megakadályozza, megvédje onnan a társadalomba való kilépést, mégoly alacsony szinten is, mint pl. árufeltöltő vagy takarító, amik a skizofrének számára sztárfoglalkozást jelenetenek.

Uccsó hét a szakkörben. A minimálbér jövőre 15%-kal nő, a létszám 15%-kal csökken. Tehát 4-5 főt majd át kell helyezni máshová – ennek folyományaként kitört a pánik, ilyennek még nem láttam a munkatársaimat, mintha ugyan orosz rulettre kényszerítenék őket erőszakkal, mindenkit naponta kiver a víz, pánikol, foggal-körömmel ragaszkodnának a munkahelyükhöz. Mondjuk, nyilván nem túl szép dolog, hogy egy ilyen valóságshow-elemet bedobjon  rehabilitációs munkahelyekre, de hát az már tudjuk, hogy ez a konzervatív-kereszténydemokrata kormány annyira érzékeny szociálisan, mint a két hetes bakancsomnak a levált cipőtalpa. Nem is ezért szeretjük őket, hanem a… miért is? Ja, semmiért. Populista, műmagyar, tolvaj csürhe.

Hát, szóval azért nem írtam eddig, mert 1. twitterkedtem, 2. undergroundkodtam, 3. szegény nőmnek minden nap úgy kellett éjszaka leválasztani a számat a marmonkannáról, hogy másnap be tudjak valahogy vergődni a melóba aktívan pihentem. A melóban aztán uccsó hétre bekerültem a gyengélkedőbe, az úgynevezett 3. műhelybe, ahol eléggé freesyte-ban folyik a munka tevékenység. Sajnos táppénzre is kellett mennem pár napra, mert önszorgalomból egy tudományos megfigyelést végeztem, ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy a krónikus alkoholizmus mennyire befolyásolja az abilify maintena depot injekció gyógyászati értékét a mellékhatások tekintetében. Pf.

Hadd mondjam el, hogy még nem értem teljesen a végére, de egyelőre a kutatási eredményeim titkosak, majd a kritikus pillanatban csodafegyverként publikálom őket. Ja, igen, a meló: nyomatékosan megkértek, hogy légyszíves legalább abban az 1-2 órában mutassak némi hajlandóságot a józanságra, ameddig ott vagyok, mert az anyagbeszerző szabadságon van, és én végzem a munkáját, szóval gyakran sétálgatok a városban helyettesítő munkakörömből kifolyólag. A múltkor 2, 5 óráig intéztem a táppénzes papíromat, mert útközben 4l árpakólát kellett anyagbeszereznem, utána meg a piacon ellenőriztem a lacipecsenyés termékeinek minőségét, természetesen mindezt tiszán tudományos érdeklődésből, és szigorúan önszorgalomból. Hát, ilyen a lájf.