régi emlék

Süvölt a zivatar 
A felhős ég alatt, 
A tél iker fia, 
Eső és hó szakad. 

Kietlen pusztaság 
Ez, amelyben lakunk; 
Nincs egy bokor se`, hol 
Meghúzhatnók magunk. 

Itt kívül a hideg, 
Az éhség ott belül, 
E kettős üldözőnk 
Kinoz kegyetlenül; 

S amott a harmadik: 
A töltött fegyverek. 
A fehér hóra le 
Piros vérünk csepeg. 

Fázunk és éhezünk 
S átlőve oldalunk, 
Részünk minden nyomor… 
De szabadok vagyunk!