Új év, új koporsó
Minden évben, vagyis azoknak végén eljőn a jó öreg szilveszteri ünnep, és a fogadalmak amik persze lószart se érnek.
De én mindíg bedőlök ennek a röhejes tradiciónak ,ami inkább már csak egy mém’.
Hogy majd jobb lesz, hogy megújulok ,de a nagy szart. Az elmúlt években küzdöttem , próbáltam jobb lenni, és haladok is valamerre , de semmi sem változott, minden maradt ugyanojan szar, a szülők még mindíg veszekednek vmi hülyeségen, én stresszelek már annyit hogy egy lovat is feldöntene az amit a fejemben megélek, mármint a nonstop stressz. Mert persze nem lehet ezek ellen csinálni semmit , valami okot mindig találnak hogy egymás torkára ugorjanak,
A fenyegetések és a kurvaanyázások logikátlan ködében én csak ülök és gépezek , mert nincs mit csinálnom, nyugtom nincs éjjel, se reggel, van hogy négykor kelek fel az orditásokra, persze semeik se hallgat az érvelésimre, a falnak ugatok.
Én vagyok a hülye hogy azt hittem hogy megváltoztak a dolgok . De belegondolok és igazábol soha nem változott semmi, mióta élek ugyanazt a szart hallgatom .
talán ki kell festenem magamból ezt, vagy költeni vagy tudom is én…
talán másképp lenne jó pár dolog ha egyedül élnék egy csendes albérleten nyugodtan….
Nem tudok semmit csak azt hogy itt minden rohad…