paroxetine

Kedves naplóm! Ma reggel, 9 körül bevettem a negyed Paretint, ahogy elő van írva. Bár azt mondják, hogy an antidepi csak hetek után hat, rám ez szerintem nem igaz, mert húsz perc után már éreztem, hogy valami babrál a fejemben, egy fokkal energikusabb lettem. Mellé a kisfrontin, ahogy elrendeltetett, és mentünk a városba csavarogni a párommal. Ilyen kellemes, chilles hangulatban lebegtem, de egyébként zavartalan kognitív képességekkel. Aztán délután 3 körül jött a csavar: minden ok nélkül hirtelen nagyon megzuhantam, bedepiztem, lelassultam. Furcsa volt, mert ez tökre nem jellemző rám, lassan csúszok át a depibe, többnyire az esti napszakban, szinte szertartásosan, ez meg csak így hűbelebalázs, a szép téli napsütésben.

Mivel a helyzet reménytelenre fordult, azt mondtam elfáradtam, elindultunk haza. Olyan szarul voltam, hogy valamit be kellett szednem. Egy darabig gondolkoztam, hogy a frontin vagy a paretin, de a frontinról még sose jöttem így le, szóval arra gyanakodtam, hogy az antidepi fogyott el alólam. Újabb negyed paretin, húsz perc múlva már megint a gödör szélén álltam, épp ott, ahonnan beestem.

A dupla adag hozott némi mellékhatást: álmos lettem, lefeküdtem, erotikus gondolataim támadtak, tartós erekció kísérte. Na, sose tapasztaljon ennél rosszabb mellékhatást senki! 😉 Ez mondjuk lehet csak amiatt van, hogy korábban alkalomszerűen dapoxetine-t (priligy) használtam és az agyam az ssri-hatást a szexszel kapcsolta össze. Emellett lecsökkent az étvágyam, eszembe se jutott a vacsora, de amikor ettem, akkor már jól esett.

A pozitív hatás zavartalanul fennáll (mármint az elsődleges! :D), pedig minden úgy történik ahogy az olyan estéken, amikor az önmarcangolás rögös útját járom. Kezdésnek jó!