oiziv

Újra a szülővárosomban járok. Egy áruház parkolójában állok, valamiért a macska (nevét fedje homály) is ott van velem. Felnézek a vörös Holdra, majd elfordítom a fejem és az ég másik oldalán egy másik Holdat látok. Ahogy nézem (lehet hogy ez az eredeti Hold, nem amit először láttam), a Nap (vagy valami hasonló fényerejű objektum a Föld (?) mögött) lassan rávetíti a Föld árnyékát. Egy lefelé mozgó, vörös csóvát látok, majd megérkezik az első robbanáshang és az első forró lökéshullám, majd a második ahogy a macskával a kezemben menekülök a bezárt áruház felé. Érzem hogy ha elér, a harmadik fel fog kapni a levegőbe és a falnak csapódom. Eljutunk az áruházig, bebújunk a bevásárlókocsik alá, emberek érkeznek a menedékhez az utcákról. A hullámok forrósága elviselhetetlen, betörünk a boltba, a macska már őrjöng. „Ezt is túl fogjuk élni, vagy együtt halok meg veled”, próbálom megnyugtatni. „Hogy?”, kérdezi magas hangon. Körülnézek a boltban; „Valószínűleg evés közben, legalábbis te”.

Felriadok, a fejem mellett összetekeredve alszik, mint minden éjjel.