Én?
Sziasztok!
Rebeka vagyok. 24 éves lány. Hithű keresztény (baptista) családban nevelkedtem. Nem egyedüli gyerek vagyok van két öcsém illetve egy húgom aki most 6 éves. 9 éves korom óta problémás gyerek voltam. Akkor költöztünk vissza győrbe és sulit kellett váltanom. A szüleim görcsösen azt akarták, hogy kitűnő tanuló legyek. Ha rossz jegyet kaptam addig nem fekhettem le aludni amíg nem tudtam minden leckét. Nem tudom ez mennyire mentség, de talán ezért is kezdtem hazudozni. A hazugságért pedig nálunk verés járt. Apám nem ordibált velem soha, illetve nagyon ritka volt. Ő csak bevitt a szobába és ott ütött ahol ért. Soha nem mondta hogy büszke lenne rám kivéve két alkalmat. Egyszer mikor jelesre vizsgáztam zongorából illetve nemrég mikor véglegesítettek a munkahelyemen. Nem a hazugság volt az egyetlen görbe dolgom. Loptam, gyújtogattam rongáltam. Ki is voltam közösítve. Az osztálytársaim előszeretettel játszottak egy számukra roppant szórakoztató játékot, ami annyiból állt, hogy aki hozzám ér az tetves lesz. Tetünek csúfoltak. Gyerekként is sokat szenvedtem mindezek miatt. Az iskolában azt kívántam bár ne kellene hazamennem. Sokszor csak bezárkóztam a wcbe és elvoltam magammal. Akkor még könnyedén elmerültem a fantáziámban. Ahol legtöbbször szerelmi történeteket képzeltem el magamról. Aztán jött a gimi. Titokban dohányoztam. Az osztálytásaim kirekesztettek. Lehet hogy nehezen kezdeményeztem…Egyszerűen én is vágytam barátra, de féltem úgy unblock minden embertől. Nem jártam bulizni. Nehezen tanultam. Az időm nagyrészét a zenélés a művészetek illetve a fiúkkal való fantáziálgatásaim tették ki. Azt el fejtettem említeni, hogy 9 éves korom óta pornófüggő vagyok, és ez az évekkel egyre erősödött. 14 évesen nagyon közel éreztem magam Istenhez, bemerítkeztem stb. Állandó bűntudatom volt, hogy nem tudok olyan szent életet élni mint azt a keresztény kortársaim mutatták. Leéretségiztem. 2 ponttal lecsúsztam a főiskoláról ahova menni szerettem volna. 5.nel csecsemő és kisgyermek gondozársa akartam volna menni, de apám megtiltotta. Azt mondta abból nem lehet megélni. Kereskedelem és marketing menedzsmentre kellett menjek, úgy hogy én majdnem megbuktam a matekérettségin és utáltam a reál tantárgyakat. Ekkoriban megismerkedtem egy sráccal, és össze is jöttünk. Távkapcsolat volt ő kaposvár mellett lakott. Viszonylag hamar lefeküdtünk. Ismét bűntudatom volt a vallásom miatt. Sokszor nem akartam élni.Velem valami baj van ez mindig előjött. Elkezdődtek a hangulatváltozásaim. És se tudom magam követni. Boldog dühös letargikus hisztérikus szerelmes és van hogy ez egy óra alatt… Ezt általában titkoltam. A párom szeretett. Kényszeres vágyammá vált más fiúkat elcsábítani esetleg lefeküdni velük. Ebbe most nem megyek bele részletesen. Ebből sok konfliktusom volt a párommal. És nagyon sokszor akartam öngyilkos lenni. Elkezdődtek a pánikrohamok. Boldogtalan vagyok. Állandóan. Aztán jött a nevetés. Vam egy két nap mikor a sok aggresszió és szorongás ami bennem van valami hihetetlen sok energiában és vidámságban tör ki. Ugyanúgy szarul vagyok ilyenkor, és ugyanúgy bántom magam…Nemrég kb egy hónapja szakítottam a párommal 6 év után. Meg akarta kérni a kezem. Nem részletezek mindent, mert én sem értem magam. Nem tudom miért tettem. A szívem szakadt meg. Egyszerűen nem tudom. És mindig ez van. Nem bírom a jót. Nem érdemlek jót. Gonosz vagyok. Érzem hogy bántani akarok másokat, de ezt nem akarom ezért magam bántom. Telistele kacolom magam és úgy enyhül az a baromi sok minden amit érzek. Elmentem a háziorvoshoz, hogy utaljon be a pszichológiára. Egyszerűen nem bírom. Meg akarok halni. Minden egyes pillanatban. Csak a gyávaság tart vissza és folyamatosan azon agyalok hogyan kellene meghalnom. Vagy azon…nem tudom el merjem e mondani. Attól félek hogy bezárnak..akkor elveszteném a lehetőséget, hogy esetleg kilépjek az egészből, ha akarom. Nem vagyok boldog állandóan 500millió érzés van bennem. Fel fogok robbani. Állandóan szenvedek, ezt már nem bírom tovább. Nem tudom kibírom e szeptemberig. Akkor hívtak be tesztre. Mit kéne tennem??