nem

Nem, nem, nem, nem fogadom el, hogy a fájdalom az én létállapotom, még akkor sem, ha most éppen így érzek.

Szinte nem vagyok magamnál.

És sejtem, hogy azért ,mert az egész szarság fel van kavarodva az apámmal.

Kell egy kis idő, amíg majd lecsillapodik.

És sajnos egyre másra jutnak eszembe a rémesnél rémesebb jelenetek. És mindegyik úgy fáj, mintha tegnap történt volna.

Az anyám, ahogy ül velem és „tanul”. Azaz: üvölt velem, ha a szépírásfüzetemben a ceruzámmal kiszaladok a berajzolt segédvonalakból. (első osztályos koromban)

Oykor egészen biztosan ruhafogas is van a kezében a biztonság kedvéért.

Egyszer emlékszem, kért engem – kb 4 éves lehettem – hogy „hozz apádnak egy tollat! (de azonnal!!” – „honnan”? kérdeztem én nyávogva, kelletlenül, talán szemtelenül, talán tenyérbemászóan – és erre anyám összeszorított foggal és villámló szemekkel sziszegte: Te ne kérdezz! – és visszkézből úgy pofon vágott, hogy eleredt az orrom vére.

Akkor én már rég nem sírtam. Mindössze meg voltam lepődve. És emlékszem rá, hogy ő is meg volt lepődve. Ezt azért mégsem akarta.

Arra is emlékszem, hogy apám egyszer dühében, hogy nem fogadtam szót – nem raktam a helyére a kis mackómnak a babakocsiját – összetörte a babakocsit.

De lehet, hogy erre igazából nem is emlékszem, csak anyu elmondásából. Arra viszont egészen világosan emlékszem, hogy az anyám ezt hogyan mesélte ezt el nekem – nevetve-lehülyézve az aput. „egyszer apád összetörte a kis mackódnak a babakocsiját – kac-kac. (kódolt üzenet: mert az apád annyira hülye és annyira félni kell tőle)

A gyerekkori naplónk szerint egyszer dühösen mondta a húgomnak, hogy hozd a fakanalat a konyhából, mert most megverem a nővéredet – és akkor a húgom odaállt szelíden és azt mondta – többet megígéri, nem lesz rossz.

 

 

Igen, a helyzet az, hogy padlón vagyok, mert ez a sok verés most mind zajlik a fejemben.

Gyakorlatilag minden nap úgy nézek ki, mint akit jól megvertek előző nap.

hát itt tartok.

tudom, hogy ezen keresztül kell menni, tudom, hogy emlékezni kell, és tudom, hogy a feldolgozás folyamata lassú és fájdalmas.

és tudom, hogy utána megint egy jó időszakom következik.

de most nagyon nagyon nehéz.

most verve vagyok folyamatosan. A fejemben és a lelkemben.