nehéz dolog a türelem… .)

Gyakorolja az írást a gyerekem. A kis „i” tetejére egy picurka, alig látható kis pöttyöt tesz. Mondom neki: ez így nem nagyon látható. egy kicsit nagyobb pöttyöt tegyél. Erre rajzol egy nagyobbacska karikát és besatírozza… 🙂 Mondom neki – nézd, megmutatom, hogyan… Mert ez így meg túl nagy. Türelmetlenül ledobja a ceruzáját és elszalad…

Zeneiskola: minden kedden és pénteken megyünk az zeneiskolába. Péntekenként kap egy fagyit is az óra végén. Namost már rendre cirkuszol kedden is, hogy ő fagyit kér… Én hajthatatlan vagyok – és sírva, rúgkapálózva, az én biciklimet rángatva, rongálva jövünk haza. Én rendíthetetlenül és türelmesen mondogatom neki – majd pénteken…