munkanélküliség

Remek, még mindig nincs helyesírás ellenőrzés. Oké.

Négy éve nem írtam ide, mert lefoglalt a túlélés. Most is annak kéne foglalkoztatnia, de valahogy előbb ki kell panaszkodnom magamat. Irracionális, hogy felnőtt korodra eljutsz a pontig, hogy SENKIVEL sem tudod ingyen megbeszélni a gondjaidat, mert mindenkinek sok a baja, nem akar a lelki szemetesládát lenni. Ami érthető, csak totál szívás, amikor kezdesz begőzölni és senkinek se mondhatod el, hogy mitől golyózol be. Aztán megy a sopánkodás, hogy miért robbant az illető. Jaj-jaj.
Persze én nem fogok robbanni, mert az agressziómat lenyelem, és magamban tartom. Ettől aztán faszányos elborult álmaim vannak. Szegény agyam próbál hadakozni a düh ellen és valamiképpen semlegesíteni a hatalmas nyomást. Frusztrált, szorongó, céltalan vagyok még mindig. Pedig már megettem kenyerem majdnem felét és csak nem tudok teljesen felnőni. Akár a rövid láncra kötött kutya. Pont úgy élek.
December végén lejárt a megbízási szerződésem, amit majd tavasszal újítanak meg. Kérdem én, hogy addig miből éljek?!? Megkísértett a gondolat, hogy regisztrálom magamat a munkaügyi központban és kérem a foglalkoztatási segélyt, de annak összege 22800 forint és cserébe baszogathatnak közmunkával. ÁÁÁ SOHA Sepregessen, akinek két anyja van és öt lába. Igen, igen, büdös a munka, mert munkából nem lehet megélni, ahogy segélyből sem. A megbízási díjam se volt egy nagy összeg, nem érte el a minimál bért, de több volt a segélynél. Nyolc általánossal az ember nem ugrálhat a munkaerő (rabszolga) piacon. Tehát marad a vegetálás, a felhalmozott élelemkészlet felélése és rimánkodás, hogy semmiféle téli betegség ne taroljon le, aminek kezelésére gyógyszert kellene kiváltani, mert arra sincs pénzem.
A pénztelenség hatására motivációs szintem a bányászbéka hátsója alá esett. Nem tudok aludni, nem tudok pihenni, 10-12 órákat döglök az ágyban. Felborult a napi rendem, elhanyagolom magamat, nem járok emberek közé. Pontosabban nem érzem magamat elég erősnek, hogy emberek közé menjek. Kibaszott állatok vagyunk, harapjuk a gyengébbet. Veszélyes legyengülten kimerészkedni. Biztos megtalálna egy élvezkedő bunkó, aki rátaposna a mimóza lelkemre. Nem. Biztonságosabb a szoba, az ágy, az éjszaka. Nappal alszom, éjjel ébren vagyok. Csak hát így esélyem sincs változtatni a kialakult helyzeten. Akarok változtatni? Tél van. Túl kell élni. Ez a legfőbb parancs.
Láttam eleget bürokraták arcait. Pontosan tudom, hogy a rendszer semmiben sem tud segíteni. Nekem kell okosnak lennem. Nekem kell döntenem. Azonban most nincs itt az ideje az ugrálásnak. Tél van. Rejtőzködöm. Baszódjon meg, akinek nem tetszik a fura stratégiám!