Leszokás

Egy spam-levélben egész érdekes dolgokat kaptam ma, megosztom.

„28 év után 4 hónapja letettem az antidepresszánst
– és iszonyatosan vagyok. Izzadok, szorongok,
visszatért a pánik, fáj a torkom. Mikor lesz már
javulás?” – írta nemrég nekem valaki.

Az ***tréning résztvevőinek 70-90%-a
szed valamilyen gyógyszert. Sokaknak óriási
probléma a gyógyszer elhagyása – vagy azért,
mert nem merik letenni, vagy mert leteszik,
de rettenetesen szenvednek az elvonási
tünetektől.
Az, hogy a gyógyszer káros, nem kérdés.
Mint ahogy az sem, hogy igen, előbb-utóbb
abba KELL hagyni. És nem csak a
mellékhatások miatt: kikezdi az önbizalmadat,
a tartós gyógyszerszedők nem bíznak abban,
hogy egyedül, gyógyszer nélkül képesek
megküzdeni a nehézségekkel, a stressz-
helyzetekkel – vagy az éjszakai alvással.
EZ az, ami igazán rombol.

A fő kérdés tehát nem is az, hogy hogyan
tegyem le az altatót, nyugtatót, hangulat-
javítót, hanem hogy MIKOR.

A leglényegesebb dolog a gyógyszer
elhagyásában, hogy legyen a gyógyszer
helyett stresszkezelő technikánk vagy egyéb
„túlélési” módszerünk, amivel javíthatunk az
állapotunkon.

Ha nincs – NE SZOKJ LE!
A gyógyszered helyett legyen módszered!

Egy módszer, amit begyakoroltál és mindig
kéznél van.

Egy módszer, amit alkalmazni tudsz, ha
szorongsz vagy stresszelsz.

Egy módszer, amiben bízol, ami biztosan
elérhető.

És persze legyen sok-sok eszközöd, hobbid,
kedvtelésed, tevékenységed, ami kikapcsol,
ellazít, megnyugtat. Amitől azt érzed, hogy élsz.”

Személyes hozzáfűznivalóm: nyilván van az úgy, hogy élethosszig gyógyszert kell szedni, pl. skizofréniában vagy bipoláris zavarban, ezt a szerző nem taglalja, de a többi azért meggondolandó.
Nekem nincs semmi módszerem a gyógyszer helyett, sőt, a gyógyszer sem jó, de nélküle talán még rosszabb lenne.