mindigsíró

5 nap telt, 5 és újra itt vagyok csendesen,
könnyem naponta potyogott nesztelen,
újra itt, álarccal, könnyben úszó lelkem meztelen,
a könny, a magány mi éreztetve éltetett,
s én mindvégig azt mondtam: Ég veled!
Búcsúztam észrevétlen, tudom, nem érdekel kis nyamvadt életem,
nem érdekel az áradó könny mely néha megered s átvezet az életen,
de ez az én életem, más aligha foglalkozik velem.

Hisz mosolyod, nevetésed az ünnepi lételemed,
barátok vesznek körül, s az év utolsó pár napja vígságban pereg,
kit érdekel a borral áramló könny, figyelem a világot réveteg,
ott pusztul minden érzés, ahol volt és lelkem mélyen bennem kicsit émelyeg,
zár és azt mondja mindig újra : Ég veled!

dec. 28