megértés

Szó szót ér, fura a világ,

szavad távoli háttérzaj, könnyel mereng pillám,

nézek a semmibe és te a túloldalon,

a fonal már köt, remeg a falamon,

szavaid figyelem, befogadni nem merem,

fura háttérzajként búg a végtelen,

s nem merlek engedni, lelkem érezni képtelen,

versekben folynak át vizes szavak homályos éveken,

és hidd el, már nem, már rég nem érzem,

szívemen sebek, bőre bűzös feslésben,

biztosan (ha érdekel), a nyom a késen,

vérnyom, vér folyik át a résen,

mert senkim sincsen s az élet sincs élni készen,

mennénk tova, a fonál rég elszakadt

és a megértő szó valami fura távoli háttérzaj maradt,

tudom, ki meg is jelenik, soká sose marad,

minden pillanatok összecsengése csak.

Te és én egyszer egy késői órán megismerkedtünk,

de lelkem ugyanúgy bizonytalan az élet biztonságos fokán,

hogy egy nap mint mindennek ennek is vége,

nem szabad már hogy érjen a kés sebző éle …

és távoli háttérzaj maradsz csupán,

én belül már rég lebegek holt lelkek után,

semmi se biztos, már semmi se örök,

éjjel nappalba, a reggel estébe pörög,

már rég nem hiszek a fonálban mi embert

emberrel összeköt.