meg nem értés

Ma megtörtént az első beszélgetésem a pszichológussal.. Amolyan tényfeltárás, diagnosztizálás, de még nagyon az elején vagyunk. Egyelőre annyit mondott, hogy észre vesz egy kis borderline félét, és az biztos, hogy személyiségzavarom van, és indokoltnak találja azt, hogy itt vagyok és elindítsuk a terápiát, de hogy konkrétan megmondja mi bajom van az ennél összetettebb, ahhoz még idő kell, mert ezek a viselkedési formák több féle személyiségzavarban is jelen vannak. Ezt elmeséltem a barátomnak – vagy már a nem tudom mimnek amilyen rossz a kapcsolatunk mostanság – és hát nem erre a reakcióra számítottam… Ugyanis kb ő adta meg a végső lökést, hogy elmenjek szakemberhez, mert ő csak akkor hiszi el, hogy bajom van, ha ezt szakember mondja ki… Nos ezután is támadóan viselkedett és ugyanúgy hajtogatja, hogy ez egy hülyeség, én csak ezzel akarok mentegetőzni, és csak egy okot keresek, hogy tiszteletlen, lenéző, csicskáztató, sértő, stb legyek vele szembe… Nagyon fáj, hogy a társam egyáltalán nem segít ebben és csak a saját sérelmeit hajtogatja.. Ezáltal annyira eltávolodtunk egymástól az utóbbi 1-2 hétben, hogy azt érzem a kapcsolatunk tényleg zátonyra futott. Nagyon nehéz nekem, mert vele élek, és ez a stresszhelyzet ebben a környezetben csak még rosszabbá teszi az állapotomat, és nagyon vergődök amiért egyáltalán senkitől sem kapok megértő szavakat, senki sem segít, senki sem támogat ebben.. Kb mintha tudomást sem vennének erről, hogy ez tényleg egy létező „betegség”, és ez nem az, hogy valakinek szimplán ilyen a személyisége, meg hogy ennyi erővel bárkire rá lehet aggatni, hogy személyiségzavaros, ha egy köcsög fasz.. Nem tudom mi lesz, nem tudom mit tegyek, egy kicsivel több megértést és együttérzést vártam volna tőle, erre egy hatalmasat csalódtam…