március 15

/2018. március 15 – Salzburg – Dortmund meccs. Sima továbbjutás megvolt/

 

Októberben a mánia elmúlt, de az nem jelenti azt, hogy meg is szabadultam tőle. Ezt csak februárban sikerült elérnek, akkor is csak két hétre, de sajnos visszajött és újra mánia lett.

 

2018 .március – 2018. október (katt a posztért, ami az első félévet foglalja össze).

Ezzel meg is spórolom az időt és novembertől folytatom. Sajnos az a poszt tele van gyűlölettel, iszonyatosan gyűlöltem, amikor megírtam. 

 

2018. november

Sabitzer volt már a mániám, de hát mit lehetne mondani erről. Egy nagy adag nulla volt az egész, annyira, hogy mindössze csak karácsonyig tartott. És minden elmaradt szinte, mert ugye, a mánia végén jön a mániás irritálás, amikor már kezd elfajulni a mánia és mindenáron megakarok tőle szabadulni, meg ilyenek. Sabitzernél ilyen nem volt. Néztem még a Lipcse meccseket és volt válogatott meccs is, amit természetesen visszamondott egy kamu sérülésre hivatkozva. Nagyon ideges voltam, főleg, mert Linzer természetesen ott volt, de ő nem is mondta le. 15-én volt az első meccs Bécsben, ezzel egy időben a németek Lipcsében játszottak és az a barom Sabitzer persze, hogy a németek meccsére ment el Katjával, meg az egyéb lipcsei haverjaikkal. Közben meg Bécsben lett volna a helye a pályán a honfitársaival. Azt hiszem, itt Linzer csak csere volt, de az biztos, hogy 18-án kezdő volt és gólt rúgott, az első válogatott gólját. Én meg végig idegeskedtem az egész meccset, annyira gyűlöltem, főleg, mikor ünnepelték, és komolyan, egész ősszel szarrá volt dicsérve és emiatt még jobban irritált. Illetve még az, hogy Sabitzerről alig volt valami közben. És ő volt ekkor a mániám. Linzerrel továbbra is foglalkoztam, tehát minden a régi volt, kivéve a mániás érzéseket és, hogy most már két emberrel foglalkoztam, nem csak eggyel. Ja és teljesedett egy vágyam is. Nyilatkozott, leadták a tévében is (ORF1), én meg lefotóztam, illetve csináltam videót is. Erre tavasz óta várok, akkor még néhány bajnokit is adtak ott, most már csak válogatott meccseket. Kell egy kicsit várni a meccs lefújása után, mert akkor jönnek a nyilatkozatok. És ezt is úgy sikerült, hogy már nem volt a mániám.

Kicsivel korábban, 9-én este jelentette be Katja, hogy terhes és közölte, hogy fél év múlva születik meg, azaz április – május környékén. 

Ez kissé meglepett, és a fejemben folyamatosan összehasonlítottam őt és Linzert, de ez már másik posztot érdemelne, ha elkezdeném ezt kifejteni. 

29-én volt a Salzburg – Lipcse, a visszavágó. Ugye, ez még csoportmeccs volt és, ez már a válogatott meccsek után volt. Hülye lett volna Sabitzer visszatérni, nehogy Ausztriában kelljen pályára lépnie, kicsit se átlátszó, és rögtön, a következő héten már játszott. Ez is megérdemelne egy külön posztot. Linzer játszott ezen a meccsen, de Sabitzer nem, és emiatt nem igazán érdekelt, mert kifejezetten idegesített. De azért fél szemmel néztem, de csak az ismétlést. 

 

/A gólöröme november 18-án/

 

/Katja és Sabitzer a németek meccsére készülődik november 15-én. Katja rakta fel insta sztoriba, innen tudtuk csak meg, meg a későbbi sztorijaiból/

 

2018. december

Ebben a hónapban már csökkentek az idegeskedések és a gyűlölet Linzer iránt, azonban a mániás érzések is Sabitzer iránt. Több oka is volt, azokat most hagyjuk. Linzerről már kényszer volt összegyűjteni a képeket a meccsek után, de még meccset nézni is, de mindig megnéztem. Sabitzerről még annyira nem volt, csak halvány volt már a mánia. A Salzburg 16-án játszotta az utolsó meccset, a Lipcse meg 22-én, és ott volt valami giccses karácsonyi parti, ami nagyon irritált. Nem vett mindenki részt rajta, de Sabitzerék nem maradhattak le róla. Katja meg összevissza illegette magát a videóban. Ekkor telt be a pohár, nem, mintha hatalmas gyűlöletet éreztem volna irántuk, mert egyáltalán nem. Hanem felvállaltam, hogy ez a mánia már nem működik tovább. Meg, hogy egy felszínes szar az egész, ahogy ő és a legtöbb csapattársa él. A salzburgiaknál ez annyira nem érezhető (összességében, mindkettőben van mindkét típus, csak az arány más). Ez attól függ, ki mennyire tárja ki az ilyeneket, ugyanis ezekről a szarokról (nem csak a karácsonyi party) leginkább a játékosok, de leginkább a barátnőik/feleségük instájáról értesülünk. Hogy valaki már nem teszi ki ezt a sok szart, azért külön dicséret jár a mai világban, mert bár így él, de nem adja az emberek tudtára, ez még mindig jobb. 13-án voltak az utolsó meccsek az Európa Ligában, Linzer sárga lapos eltiltást töltött le ekkor, Sabitzer vagy csere volt, vagy nem. Sokszor kezdett a padon, hogy ezen a meccsen, mi volt épp, arra nem emlékszem, mivel otthon se voltam, de egyáltalán nem izgatott. A Salzburg továbbjutott, a Lipcse kiesett. Linzer agyon dicsérése alábbhagyott, az inkább a válogatott meccsek alatt szokott lenni (ezért voltam ki ennyire ősszel miatta, mindhárom hónapra jutott másfél hét ilyen).

 

 

/Sabitzerről ilyen nem volt. Miért is lenne, hisz egy hatalmas nulla, mint mánia, de már szimpátiára is az. Nevetséges, és képes voltam jónak tartani/

 

Karácsonykor jelentettem ki, hogy Sabitzer nem a mániám. És hatalmas megkönnyebbülés ért, hogy nem kell tovább erőltetnem. Linzer se jött vissza (örültem ekkor, hogy végre megszabadultam tőle, de ekkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a poszt ma létrejön). 

Ki, hogy szilveszterezett, az a januári posztokból kiderül. Annak ellenére, hogy egyik se volt a mániám, szorgalmasan követtem mindkettőt, és mentegettem le az insta sztorikat, illetve a képeket. A fanoldalt se zártam be, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, pedig már többször gondolkoztam rajta. Mindezt mániás érzések nélkül csináltam, de közömbös egyik sem volt (akkor tényleg nem tudtam volna csinálni). Annyira már nem gyűlöltem Linzert, sőt azt is sikerült belátnom, hogy ezerszer jobb, mint Sabitzer és már nem idegesített fel. Sabitzer se, de megvolt róla a véleményem (a mai napig így van, mondjuk Linzerről is). 

 

2019. január

Ez egy passzív hónap volt, ha Linzert nézzük. Sabitzernél már nem, mert ott már 19-én elkezdődött a bajnokság, azonban már alig foglalkoztam vele, azért a meccseket még megnéztem, de iszonyat kényszer volt. A képeket is lementettem és megnéztem, mi a helyzet. Őszintén megmondva, ekkor is ugyanolyan nagy nulla volt, mint ősszel. Linzerről se volt most sok minden. Ekkor már annyira üres volt minden, hogy Linzert visszaakartam hozni mániának, rájöttem, hogy teljesen felesleges dolgok miatt gyűlöltem Linzert (nem úgy, mint mondjuk Louist, az teljesen jogos volt). Azért a véleményem megvan a faszságairól, de azok még simán megférnek egy mániában, sőt, vannak benne olyanok, amik kifejezetté viccessé teszik. Rájöttem arra is (mondjuk tavaly tudtam már egészen őszig, amikor jött a fekete köd és teljesen megvakultam tőle), hogy olyan valakit, aki ennyire csetlik-botlik, meg kicicáztatja magát, nem fogok találni. Ezért akartam visszahozni és sikerült is volna már, ha nem lett volna ez a nagy passzivitás. Meccsek nem voltak, edzőtábor volt, illetve edzőmeccsek, de azokról nagyon kevés kép volt, főleg Linzerről. Volt, hogy egy meccset meg se lehetett nézni, kicsit, azért felidegesítettem magam és abban a pillanatban nem akartam mániának. Kicsit unalmasak voltak a meccsek, de ezek a meccses amúgy se érnek sokan. Főleg, hogy tudtam, hogy az első tétmeccs február 14-én lesz, és a bajnokság meg február 24-én kezdődik. Az egyik edzőmeccsen 22-én a Blau Weiss Linz volt, aminek nagyon örültem (ezzel ment a mániázás tavaly tavasszal, illetve nyáron), csak azt sajnáltam, hogy Linzben tartották meg (az lett volna a csúcs, de az se fog elmaradni, az biztos és Linzer a pályán lesz, mint ellenfél, ezt még mindig imádom). Linzben vannak meccsek, csak épp nem ez a csapat lesz az ellenfél, mert ez a második ligában szerepel. Ebben a hónapban már alakult egy régebbi mániám (2016-ban volt a mániám, nem ember mánia), de még nem teljesedett ki.

 

/Blau Weiss Linz ellen január 22-én/

 

2019. február

Az első két hét teljesen kiesett, nem voltam otthon és úgy is indultam el, hogy leszarom az egészet. Itt teljesedett ki a régi mániám. Ez Kőbánya volt (ezalatt értem a Bajcsy kórházat és a munkásszállókat, de az egész kerület dolgai is beletartoznak), illetve más kórházak is érdekeltek. Inkább ezekkel foglalkoztam az első két hétben és ennek köszönhetően Linzer 100%-ban elmúlt, aminek örültem, mert volt másik mániám, egy olyan valami, ami miatt nem kell idegeskedni, mert nem ember mánia (de a hátrányai is megvoltak, de inkább már ezt szerettem volna, ez egy kis nyugalmat jelent, az ember mánia meg izgalommal jár és kiszámíthatatlansággal. Majd erről is lesz egy poszt). Lemaradtam két meccsről is, egyik a 14-i Európa Liga, ekkor kapott sárgát és a jó hisztijét nem láttam, de akkor nem is érdekelt. Sőt, ezen az este vendégségben voltunk és csak 10-kor értünk haza, és teljesen leszartam a meccset. Jó, azért néha felnéztem a közösségi oldalakra, meg a csapat oldalára, hogy megnézzem, mi van vele. Pár képet le is mentettem, de bevallom, ekkor kényszer volt. 17-én utaztam haza, ezen a napon Kupa meccs volt, de lemaradtam róla, mert később értem haza. Baromira nem érdekelt, már annyira, hogy a képeket se töltögettem le és még a fanoldalt is elhanyagoltam. Na, itt már közömbös volt az egész, azért történhetett ez a nagy fokú elhanyagolás az egész iránt. Hazajöttem, de ettől még nem jött vissza, inkább attól, hogy 21-én megnéztem a visszavágót, pedig gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megnézzem-e. Végül az mellett döntöttem, hogy megnézem. És elkezdtem élvezni, nem az volt, mint decemberben, hogy tiszta kényszer volt nézni a meccseket (ősszel is már ez volt). Ekkor gólt is rúgott (ősszel ettől is tomboltam), és bár nem annyira örültem, mint, ahogy tettem volna tavaly tavasszal vagy nyáron, de azért örültem. Ugye, írtam, hogy milyen alibi módon játszanak, hát nem tudom, lehet az elvakult utálattól láttam így, most meg már nem látom alibinek a csapat játékát (ha lealibiztem, az az egész csapatra vonatkozott akkor, nem csak rá). 24-én elkezdődött a bajnokság, ezt is néztem és ekkor kaptak ki először a Rapidtól. Örültem neki (de azért ősszel jobban örültem volna, akkor már képes lettem volna ünnepelni is). A hónap második felében minden a régi lett, folytatódott onnan, ahol december közepén abbamaradt. Sok minden volt róla, jó sok kép (talán több, mint szokott) és mindig nyilatkozott. Sabitzer továbbra is nulla volt, néha azért felnézek, de mióta hazajöttem, teljesen el lett hanyagolva és már a meccseit se vagyok hajlandó megnézni. Cikkeztek róla, hogy a Lipcsébe igazol nyáron, a csicska osztrákok bár biztosra írták, mert egyszer csak a csapat megcáfolta hivatalosan is, több ezer szurkoló zavarodott össze ekkor, köztük én is. Majd nyilatkozott egy marhaságot, miszerint teljesen ki van akadva, hogy valótlanságokat cikkeznek róla, hogy még a nagymamája is felhívta, hogy most tényleg aláírta (ezt is elmondta a nyilatkozatban). Meg, hogy zaklatják, és baromira nem vicces ez. Ami azért is nevetséges, hogy mindenki átél ilyet, de ilyen kiakadást még senkitől se láttam. Ekkor jókat tudok rajta röhögni (közben amúgy a valóságban baromi idegesítő jellemre utal). 

 

/A gólöröme február 21-én. Kikaptak az odavágón, de meg volt a sima továbbjutás akkor is/

 

2019. március

Elérkeztünk a jelenhez. Olyan nagyon erős nem volt még a mánia a hónap elején, de azért elmondhattam, hogy kezd visszatérni. Már nem annyira akartam, mert inkább Kőbányát akartam, de az szépen elhalványodott és Linzer átvette az uralmat. Már nehezebben lehetne azt visszahozni (Linzert meg baromi könnyű volt, januárban azért nehezebb volt). Januárban akartam, februárban már nem és érdekes, hogy akkor sikerült. Már nem kényszer meccset nézni, és ami igazán felerősítette a mániát, az a március 7-i Európa Liga meccs. Rendesen hozta a formáját, ez szinte felért a tavaly március 15-i meccsel, amire azóta is várok. A Napoli ellen odavágón. Nyilatkozott szokás szerint előtte. Megint elkezdte a baromságot. Elkezdi, nincs esélyük az odavágón. Ki is kaptak és sírt is, a földön elfeküdve. Ulmer odament hozzá megvigasztalni, de ő nem fogadta el szokás szerint. Kulibáli is játszott (2016-ban akartam magamra erőltetni, de nem sikerült). Felrúgta nagyon keményen Linzert, sárga lapot kapott, ezért garantáltan lemarad a visszavágóról. A második félidőben Linzer is megkapta a sárgát, így Kulibálival együtt, ő is kihagyta a visszavágót. Akkor hisztit lerendezett a bírónak, hogy ennél nagyobbat még soha nem hisztizett sárga lap miatt. Rossz volt nézni is, de amúgy mánia szinten iszonyat vicces, de a való életben szintén idegesítő, hisztis, elkényeztetett jellemre utal. Ez nagyon feldobta a mániát (de soha nem lesz olyan, mint, amilyen tavaly tavasszal volt). Viszont előjöttek a hátrányok, időnként elkezd irritálni, de már nem hagyom, hogy elfajuljon, ha már el kell tűrnöm, hogy ő a mániám. Ja, és folyton kicicáztatta magát, nagyon durván, ez már természetes. 

 

/Kulibáli nagyon felrúgta március 7-én/

 

/Hatalmas hiszti a sárga lap miatt. Mint egy ötéves gyerek. Szintén március 7-én/

 

14-én, vagyis tegnap volt a visszavágó, várható volt, hogy a Napoli jut tovább és a tavalyi nem mindig ismétlődhet meg. A Lazio ellen történt, jól kikaptak, de volt idegenbeli góljuk, aztán nagyon szorosan bár, de továbbjutottak. Hatalmas ünneplés volt 2018. április 12-én. Most ez elmarad, idén ennyi volt az Európa Liga. Na, majd nyáron a selejtezők során lesznek legközelebb nemzetközi meccseik. 

 

Vasárnap lesz egy éves a blog, illetve Sabitzer 25, tehát erről is lesz egy poszt.