manipuláció

Nem, ez nem annyira romantikus, se nem szexi, ez egy halivúdi hazugság, az élet általában nem így működik. Hogy a szép, szerény, naív, szexet nem ismerő lány felfedezi magát egy nárcisztikus pszichopata által, és szerződésben rögzítik, mi mindent kell elviselnie, ha valóban meg akarja találni a szexualitását. Ebből nem nagy romantika szokott lenni, hanem beteges függőség, bántalmazó kapcsolat, Stochkolm-szindróma. Ezen úgy összevesztünk, hogy talán ez tett pontot a fura történetünk végére, legalábbis benned. Most még nem egészen értem, hogy mi történt, talán sosem fogom, talán pár hónap múlva már legyintek, vagy rájövök, hogy hülye voltam. Vagy végképp magam mögött hagyok mindent. És leszbikus leszek. Vagy nem, és találok egy olyan férfit, aki úgy néz rám, ahogy te, vagy ahogy elhitetted velem, hogy nézel, igaz csak virtuálisan. Vagy marad minden a régiben, és szenvedek tovább a saját életemben, amit régóta utálok, de amióta téged belevizionállak, még jobban. Mert valójában nem vagy itt, sosem voltál. Pedig amúgy létezel.

Cristine, nem gondoltam volna, hogy írni fogok neked még egy levelet, ide a Búrára, magyarul. Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan valósággá válsz, még ha virtuális valósággá is, és hogy ennyire magával ragad ez az egész. Gyors volt, de rendkívül szenvedélyes, testileg-lelkileg felkavaró. És most el kell hinnem, hogy amúgy egy szerethető, sőt kívánható nő vagyok, tele ki nem élt szexuális energiákkal, és működhetne az életem, ha… Ha nem lennék frusztrált. Ha nem lennék depressziós. Ha nem lennének gyerekeim, akik valamilyen szinten az apjukhoz kötnek. Ha nem lennék gyáva. Ha fel tudnám vállalni ezt a fajta vonzalmat is. Ha nem csak az álomvilágomban tudnék létezni. De ha jól belegondolok, ebből a sztoriból is úgy jövök ki, -én, nem te,- hogy gáz vagyok, valamit elhittem, amit nem kellett volna, vagy valamit elrontottam, nem úgy reagáltam le. Szerelmes vagyok beléd, de ez hülyeség, ez a kapcsolat több gyomorgörcsöt okozott eddig, mint örömet. Mániát. Függőséget. A telefonom folyamatos bámulását. Félelemet, hogy valamit megint rosszul mondtam, és rámcsapod a virtuális ajtót. Letiltasz, aztán feloldasz, üzenetet küldesz, hogy hiányzom, hogy dugni akarsz velem, hogy inkább csak barátkozzunk, hogy küldjek melltartós fotót. hogy vonzónak találsz, vagy nem írsz egy napig, és este elmagyarázod, miért nem, majd végül becsajozol, ahogy sejthető volt. És amikor én nagy szenvedéllyel mentem volna hozzád, már vettem volna a vonatjegyet, már kitaláltam a sztorit a férjemnek, hogy hova és miért megyek, akkor te visszaléptél. Hogy kímélj engem. Meg a családomat. Mi lesz a gyerekeimmel ? Ó bazdmeg, mennyire érdekel ez téged. Mindenkit ez érdekel a legjobban. Nem mentem el. Nem lettem megszeretgetve. Orálisan kényesztetve. 5 órán keresztül felfedezve. Kielégítve. Jól megdugva az asztal tetején felcsatolható izével. Nem ismertem meg mindazt, amit csak tüzes regényekben olvashat a magamfajta « elcseszett hetero ». Csak belengett az ígéret, hátha egyszer mégis, és hogy beléd tudnék szeretni, és te is belém, és lehetnék a nőd, sőt asszonyod, kedvesed, és dughatnánk a szabadban is, vagy a ruhaboltban a próbafülkében, és táncolhatnék neked szexin a discoban, és vehetnék harisnyatartót, és megfognád a lábam a kávézó teraszán. És én ezt bevállalnám ? Körülnéznék, hogy ki lát, nem ciki ez? Hisz azért látszik rajtad, hogy nő vagy… még ha nem is feminin. És én benned megbíznék mindenestül, hisz megbíztam a kezdet kezdetén is, elküldtem a meztelen fotókat, amiket 10 éve a gyerekeim apja csinált rólam, és egy kicsit árulónak éreztem magam, mert akkor még belé voltam szerelmes, és azokon a képeken látszik a vágy, pedig azt hittem, ilyet sosem éreztem iránta. Mert az igazi vágyat irántad éreztem, előtte senki iránt sem. Férfiak, kifelé az ágyamból ! 10 perc reszelés, majd horkolás, nektek ez a szex, ó, ha ismernétek az én lovagomat, női testben kemény lélek, nagyon tud nőzni, volt vagy száz akárhány nője, rövid haj, tetkó, piercing, férfias ruhák, sport, izmok, sok megpróbáltatás az életben. Magabiztos zárkózottság, hihetetlen szexuális kreativitás. Odafigyelés, a női test ismerete, a másik kielégítésének igazi vágya. ‘Ma puce’, mondtad nekem, ami annyit tesz : ‘kis bolhám’, ezt így magyarul nem mondjuk, ezért megtanultad, hogy ‘kicsim’. Ma belle- szépségem, ezt is mondtad. Írtad sms-ben. Így szólítottál meg. Senki nem szólított még így, legalábbis nem hallottam meg, mert nem volt fontos. És mindez pár hét alatt, csak online, vagy telefonon. Amikor épp belefért az életedbe. « Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom… » Nem éltem. Most sem élek. Igaz, előtted sem éltem, de te egy kicsit el tudtad velem hitetni, hogy van értelme mégis. De ezt nem szeretted hallgatni, ne zsaroljalak a lelki bajaimmal. Ez idegesített. A gyerekeimért is aggódtál. Sosem mertem rákérdezni, de valószínűleg az anyádat láttad bennem, akitől gyerekként elvettek, mert depressziós volt és vert téged. Durva gyerekkor, állami gondozás, korai szexuális abúzus, bántalmazás az orientációd miatt, hetero nők szerelmei, elhagyások férfiak miatt, átverések, meglopások. Utazás keresztül-kasul Franciaországon, mindenhol új élet kezdése, önállóan. Megkeményedtél, nem csak külsőleg és szexuális viselkedésben lettél férfi. Illetve nem lettél. Csak az ilyen ‘elcseszett heterok’ látják benned a férfit, mint én. A 40 éves kielégítetlen családanya, szanaszét esve, akinek végre felcsillant az életében a remény. Ó, miket meséltél… ha a fele is igaz, regénybe illő életed volt. És micsoda szexuális fantázia. De csak akkor csetelünk, ha ráérsz, ma este nem megy ‘kis bolhám’, fontos rögbimeccs lesz, azt nézzük a haverokkal. És megnéztem én is a tévében, itthon, sosem láttam még rögbimeccset, egy szót sem értettem belőle. De te majd elmagyarázod. Ó, mennyire macsó ez, régen röhögtem volna én is magamon, de most vonzott. Ültem volna melletted a kocsmában, rögbimeccset nézve, és a magyarázatodat hallgatva. Lehullott volna rólam minden feminizmus. Bevállaltam volna bármit, amit férfinak már nem. Tényleg megtettem volna ? Lehet, hogy neked van igazad, és nem lettem volna rá képes. De te sem akartad igazán. Cristine, persze nem így hívnak, és idősebb is vagy, mint gondoltam, és messze laksz, ez talán egy kicsit megkönnyítette a dolgot annyiban, hogy illuziót gyártottam belőled gyorsan, nem kellett valósággá válnod. Illetve, amikor azzá váltál volna, akkor te léptél vissza. Hazudnom kellett volna neked, hogy kész vagyok elhagyni a férjem, hogy leszbikus leszek, hogy csak te kellesz, akkor talán fogadtál volna a váradban (úgy, hogy én veszem a vonatjegyet, meg szállodát is, mert nálatok nem lehet, a lakótársad miatt, aki amúgy szépeket üzenget neked a társkereső oldalon – az fel sem merült egy percig sem, hogy esetleg te jönnél), de nem akartam olyan lenni, mint a legutóbbi exed. Szintén szenvedélyes exhetero, aki mégsem hagyta ott a pasiját egészen, megcsalt vele (vagy veled csalta meg őt?), és te árulónak érezted, ő meg futott utánad, könyörgött, és a p..ája fölé tetováltatta a nevedet. Persze te le akartad erről beszélni, de azért megmutattad volna a fotót a tetoválásról, ha rábólintok. És annyit beszéltél róla és olyan haraggal, hogy én nem akartam így végezni, ezért mindenképp őszinte akartam lenni, nem mertem mondani, hogy biztos, hogy nem csak egy szexhétvége lesz, miközben én sem tudtam pontosan, hogy mi a folytatás. Dühös voltál akkor is, amikor a társkeresőre regisztrált a nálad 20 évvel fiatalabb, és teljesen beléd bolondult ex, úgy érezted, üldöz téged, legszivesebben törölted volna magad, azt mondtad, te csak miattam maradsz itt az oldalon, én vagyok neked az oxigén. Ó, bazdmeg, azóta kinőtt a kopoltyúd ? Volt, amikor felmerült bennem, hogy csak kamu vagy, manipulálsz. Amikor felhívtalak, a hangod kicsit kiábrándító volt. Nem az a búgó mély hang, amire számítottam, hanem inkább a Boráros téri kocsmák jutottak róla eszembe, ahol a szétcigizett hangú öregasszony fennhangon kritizálja a kocsmárost. Vissza is riadtam egy kicsit : ez a sosem látott szexuális bezsongás a Boráros téri öregasszonynak szól ? Tényleg neki akarok önkívületben sikítani, hogy : még, még ? Igen, neki akartam. Mint még senkinek sem talán. Kicsit elárullak most téged is, mint ahogy a gyeremekeim apját a fotókkal : nem gondolnád, hogy a történeted egy magyar blogon landol. Még jó, hogy nem tudsz magyarul, sosem fogsz belebotlani. A képregényembe is belerajzollak majd, ha lesz végre erőm. Mert azért még nagyon fáj minden. Tudom, te nem akartál fájdalmat okozni. Te nem ígértél semmi. (Csak örült szexet, bár ezek szerint nem kellett volna annyira komolyan vennem). Na jó, azért mégis ígértél. Illetve én úgy értelmeztem, mert én annyira frusztált vagyok (hogy utáltad, hogy ezt a szót használom folyton…) Elhitetted velem, hogy többet akarsz a szexnél, és végülis nem akartad a szexet sem. És már majdnem elkezdtél kötődni hozzám, de aztán időben fékeztél. Te annyit sérültél már, most nincs ehhez energiád. És ilyenkor átmentél nevelőnőbe, szociális gondozóba (mert hogy ez volt a munkád a leszázalákolás előtt). Fogalmam sincs valójában, hogy mit akartál. Persze arról sincs fogalmam, hogy én mit akartam, de nálam ez rendben van, én vagyok a ki nem élt, zavarodott hetero. De te, a két lábon járó Önfelvállalás, a hatalmas tapasztalatoddal : TE MIT AKARTÁL ? Erre nem válaszoltál tisztán az utolsó csetelésünkkor sem. Mert ha ez csak szexi játék volt, akkor mire volt jó a féltékenykedés ? A megsértődő letiltás ? A hiszti, hogy másokkal is csetelek, másoknak is nézegetem a fotóját ? Hogy miért is fekszem le a párommal, ha szar ? (Jó, ez mondjuk jogos kérdés.) És többször megfogadtam, hogy ennyi, befejeztem, de ahogy jött az sms, megdobbant a szívem, és elfelejtettem minden fogadalmamat. És ez talán újból meg fog történni. Még nem zártam le mindent. Tudom a számodat. Talán jön még sms. És a rajz, amit hetek óta elkezdtem neked. A ZEN kertről. És csak nem készül. Amit rajzolok, az szar, újból kezdem. Ó, én aztán nagyon nem vagyok ZEN, de akkor is meg akarom csinálni, be akarom neked bizonyítani, hogy… mit is ? El akarom neked küldeni. Hogy hatódj meg. És a fotóid, jaj milyen jól nézel ki rajtuk, tök jó pasi lennél, ha… de ezt nem mondom, mert ezt utálod. Te nem vagy transz. Nem látszik a korod sem, meg az sem, hogy egy súlyos sportsérülés miatt majdnem lebénultál. A térded szétment. Holnap kezdik az inekciós kezelést. Te erős vagy, de ez még neked is fáj, jó lenne ha fogná valaki közben a kezed. Ezt is mondtad nekem, de már biztos, hogy nem én fogom fogni a kezed, hanem az a nő, akivel pénteken találkoztál. Bár te nem vagy most kész tartós kapcsolatra, de egyéjszakás kalandokat meg nem szoktál bevállani, te csak azzal szexelsz (de azzal nagyon), akit szeretsz. Ezért IS beszéltél le engem arról, hogy elmenjek hozzád, meg a családom miatti aggódásból is. Mondjuk ha utána számolok, 19 évesen vállaltad fel az orientációdat, ahogy elmondtad, most vagy 45 és valami 130 nőd volt (nem emlékszem pontosan a számra, de száz fölött), ez így matematikailag nem jön ki, illetve hát ki mit hív hosszútávú kapcsolatnak. Mindegy is, ez engem már nem érint. Akartam volna valóban fogni a kezedet inekció közben ? Inkább megnéztelek volna akkor, amikor még boxoltál (a sérülés előtt). De mióta érdekel engem a box ? Amióta a rögbi. Vagy a felcsatolható műizé. Most mindent kitalálok, hogy ne szeresselek, hogy valójában ez az egész értelmetlen, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amikor gitároztál nekem a telefonba, az béna volt, ebben az egyben a gyerekeim apja biztos, hogy jobb, és nem vagy te olyan szenvedélyes, mint mondod, vagy legalábbis engem annyira nem akartál megdugni, mint ahogy azt az üzeneteidből érzékelhettem. Ha akartál volna, megdugtál volna. Most persze lehet, hogy csalódott lennék. Vagy te lennél, mert én nagyon nehezen élvezek el, és ez téged legalább annyira sért, mint egy igazi macsót. Pedig a telefonban mindent megpróbáltunk, és én nem éreztem magam nevetségesnek, hogy hangosan maszturbálok egy idegen előtt. Életemben először. Inkább úgy éreztem, hogy ilyen bizalmat még nem szavaztam senkinek. Miért is pont neked ? A ‘Boráros-téri öregasszonynak’ ? És nem dobtad föl annyira az életemet, mint amennyire felkavartad, és még fogyni se fogytam, pedig azt hittem, hogy a te sportmániád majd motiválni fog engem is, és majd felszabadulok, és felvállalom magam, vagy elmegyek svingerezni, beszállok hármasba egy nyitott biszex párhoz. Mert küldtél engem a párizsi leszbi clubokba is, de azért örültél, hogy nem megyek. Illetve, mittudomén. Semmit sem tudok. Semmit sem értek. Elcsesztem valamit ? Hülye vagyok ? Meleg vagyok ? Nem tudom, ki vagyok ? Ez valószínű. És az is, hogy téged ez hosszú távon nem érdekelt.

Kimaradhatott volna ez az egy hónap az életemből. Most olyan, mintha mindent elveszettem volna, pedig csak simán maradt minden a régiben, csak most még erősebben érzem, hogy ez, amiben benne vagyok, egy ragadós fekete massza, ami lehúz. Most még inkább nézni fogom a rád hasonlító nőket, és utálni fogom őket meg magamat is, mert nekem ez nem adatott meg. De nem lesz több félelem, gyomorgörcs, hogy most írsz-e vagy sem, és ha nem, miért nem, és ha írsz, akkor csak baráti tanácsadás lesz, vagy szexoktatás, és mondok-e valamit, ami majd téged feldühít, és frusztáltnak vagy depresszívnek fogsz megint gondolni, és mit meséljek a szar napomról, hogy érdekesnek találd, és hogyan szelfizzek a fürdőszobába, hogy az szexinek találd, ne lásd a hájamat, a ráncaimat, és hogyan legyek még nőiesebb, hogyan sminkeljek, mert te a nőies nőket szereted, és elég jól tudsz flörtölni, van is sikered, nagy a konkurenciám. Ó, egy alfahímre akadtam, először életemben, kis szépséghibája, hogy nőből van. És az a félelmem sem lesz, hogy lebukok-e a gyerekeim apja előtt. Egyébként elmondtam neki, nem minden részletet, de a lényeget igen. Ismét szakítani akart, aztán mégsem, sőt egy kicsit úgy tünt, hogy vissza akar hódítani. Aztán rájött, hogy ígéretemmel ellentétben folytatom veled a csetelést. Most nem tudom mi van. Ő sem tudja. Még nehezebb vele lefeküdni, mint azelőtt, most már tudom, hogy mi marad ki az életemből. Hogy ő sosem tudott nekem olyanokat mondani, nemhogy csinálni, amiket te pár hét alatt rámzúdítottál. És ma másodszor is szerelmet vallottam neked, de ez most szánalmasabb volt, mint az első, mert most már egyértelmű, hogy van valakid. Talán mindig is volt. Talán teljesen át voltam verve. Talán te voltál átverve, mert én valójában sosem akartam leszbikus kapcsolatot. És talán a pszichológusomnak van igaza, hogy én a férfit keresem a nőkben is. Talán csak arra volt szükségem, hogy egy kicsit nőnek érezzem magam megint. Neked meg arra, hogy valaki távolról csodáljon és a szavaidon csüngjön. Talán te sem vagy jól, csak te nagyon kemény páncélt növesztettél magadra. Talán ezt az egészet csak álmodtam. Elmentettem a képeidet meg az üzeneteidet, sőt – tudtodon kívül- a csetelések egy részét is. Jó lesz majd pornó helyett, ha már elég messziről tudok tekinteni az egészre. Szép emlék lesz, volt egy ilyen illuzióm is. Ha a fiaim közül valamelyik egyszer bejelenti, hogy meleg, tudok neki mit mesélni, hogy megnyugtassam. Ha másra nem, arra jó volt ez az egész, hogy most már a leszbikus kapcsolatokat sem fogom túlidealizálni. Nem igaz, hogy férfi nélkül feltétlenül jobb. Ugyanúgy itt maradtam a kihült ágyban egyedül. (Illetve a gyerekeim apjával, aki évek óta már csak guminőnek használ.) Legalább nem kellett a valóságban bénázni, mint ahogy a férfiakkal tettem a legtöbbször.

És nekem van igazam : a Szürke 50 árnyalata szar. Még jó, hogy nem írtunk szerződést ! Bár lehet, hogy ha megírnám az általad előadott erotikus fantáziákat, meggazdagodnék.

Holnap újból listát írok a teendőimről, sokmindenben elmaradtam mostanában, újból megfogadom, hogy nem cigizek, nem iszok, nem zabálok, tornázok, írok minden nap, elintézem a munkaügyi papírjaimat, odafigyelek a gyerekeimre, és lefekszem időben, nem lesz csetelés. Talán a párom is észreveszi. És nem kell tovább azon agyalnom, hogy hogyan mondanám el a környezetemnek, hogy otthagytam a gyerekeim apját egy nőért. Ráadásul egy majdnem mozgássérült nőért, aki férfiasabb, mint eddig bárki az életemben. De mi lesz, ha holnap megint írsz egy sms-t ?