mánia

Ennek a kapcsolatnak is vége.

És még csak azt sem mondhatom, hogy csak miatta. Ő autista a lelkem, én meg bipoláris.

Két hülye egy pár.

Kölcsönösen megvédtük, és kiegészítettük egymást a világtól és a világban. Csak épp szeretni nem tudott egyikünk sem. Egészséges módon nem. Sokat nevettünk, és fogtuk egymás kezét. És úgy tettünk, mint ha ez elég volna, mert ezt láttuk a szülőktől,akik pont így csinálták, és mert minden intelligenciánk ellenére inkább hinni akartunk a boldog végben, mint érezni azt, ami nincs. Ami nincs köztünk.

Asszem mostantól hajléktalan vagyok, lelkileg.

Hetek kérdése, hogy fizikailag is az legyek, de bárcsak. Nincs kedvem már semmihez.