0107
A mai nap is olyan volt, mint mindegyik mostanában. Későn kelek, eszek, fekszem az ágyban a laptopommal, eszek, fekszem az ágyban a laptopommal, hajnali négykor elalszom.
Ebben a hónapban itt lesz a mamám, hogy segítsen itthon. Amikor főz mindig rosszul érzem magam. Haszontalan egy családtag vagyok az biztos. Hahh…
A mamám szerint nincsenek érzéseim. Nem tudom mégis mit kéne reagálnom erre. Sose tudom kezelni az emberek megjegyzéseit, ha rólam van szó. Mindegy is, mert én is tudom, hogy van mit fejlődnöm, mint ember. Eddig csak kárt okoztam mindenkinek. Ideje felébrednem és rájönni, hogy másokra is kell gondolnom.
Mostanában nem tudok egyedül az utcára menni. Rosszul vagyok tőle. Így a munkakereséssel is elvagyok csúszva még mindig.
Utószóként üzenem magamnak, hogy majd alakul. Elindulok, aztán lesz ami lesz.