magányosvagyok

Elegem van abból, hogy az egész életem egy nagy szar…

A legjobb barátnőmnek széthullik az élete. Bajban van és lassan már csak én vagyok az egyetlen neki, akire számíthat. Magányos, egyedül van, át akart jönni, de az élettársam, az a hülye húgom már megint tönkretesz mindent. Ha rosszul sülnek el a dolgok, pénteken nagy botrány lesz és lehet, hogy kirakják otthonról. Én meg megígértem neki, hogy ha bajban van, hozzám mindig jöhet. Akár oda is költözhet. Mégis hova mehetne, ha kirakják?! Az utcára?! Rajtam kívül már senkije nincs, akire számíthat. Otthon, a családjával nem tud megbeszélni semmit. Úgyhogy csak abban reménykedem, hogy tényleg nem rakják ki. Mert hogy jöhetne hozzám, ha az a dilis annyit nem enged, hogy egy délutánt nálam töltsön mikor magányos.

És hogy mi a baja az eszelős húgomnak? Az, hogy szerelmes… szerelmes egy faszba, aki hetek óta szarik a fejére. Aki karácsony napján arra képes csak, hogy részegen felhívja és siránkozik neki. Ez a hülye meg felvette a telefont. És most? Vár a csodára… hogy hívja őt, hogy keresse, hogy találkozzanak. De psszt… a kapcsolatuk titokban van, nem tudhatja meg senki, mert abból baj lesz… én meg hónapok óta tartom a hátam, falazok neki… megőrülök a sok titoktól, amiről nem beszélhetek. És a legnagyobb vicc az egészben, hogy a srác nem is szereti… De azért én ne tervezzek semmit, mert ha hívja, akkor kocsiba be, vigyem az állomásra, hogy találkozni tudjanak, mert ugyebár jól jön egy drága, vezetni tudó tesó ilyenkor….

Tegnap apáéknál voltunk. Apánál és a másik tesómnál. Hogy hol volt anya? Ja igen, el is felejtettem, hogy MEGHALT. De kurvára mindegy is, mert az egész élet egy nagy szar azóta… Szóval otthon voltunk, a régi otthon. Ott akartam aludni. Na nem azért, mert olyan kurva jó ott, okkal költöztünk el. Inni akartam; piálni… De ha iszok, utána nem vezethetek haza. Persze, hogy nem aludtunk ott… a hugi haza akart menni… otthon aludni a kényelmes, pihe-puha ágyikójában… soha nem az van, amit én akarok…

Tudom hugi, hogy néha be szoktál lépni a búrára. (Nem regisztrált, szerintem csak nézelődik vagy engem akar csekkolni… kár volt neki beszélni erről az oldalról) Ha be is lépsz és ezt olvasva magadra ismersz, akkor próbáld megérteni, hogy elegem van a sok titokból, ami körülvesz és megfojt. Ki kell adjam, mert megőrülök…

És az egyetlen ember, akivel ilyenkor beszélnék, akire azt érzem a leginkább szükségem lenne most, nem beszél velem. Vagyis… én nem beszélek vele. Mert megkértem, hogy most pár napig hagyjuk egymást. Mert egy faszfej vagyok, aki minden szaron megsértődik, aki rúgdossa az embereket, akik szeretik. Pedig ha tudná, mennyire szükségem lenne most rá… bárcsak tudná, hogy mennyire hiányzik, mennyire szeretnék vele beszélni…

És hogy hol vagyok most? Miután a legjobb barátnőmmel elszúrtam a dolgokat és azt mondta, hagyjuk, ne találkozzunk, miután összevesztem a húgommal és kocsiba ülve elviharzottam, nem fogjátok elhinni hol vagyok… az apámnál. A hideg, piaszagú, koszos, régi lakásban, ahol már nincs meg a régi szobám se, mert átrendezték. Úgyhogy a konyhába ülve sírok kabátban, mert olyan kurva hideg van (mit vártam, nincs fűtés…) apám meg nem ért semmit, mi a faszt keresek itt.

Úgyhogy… boldog karácsonyt mindenkinek! 🙁