Kölcsönkenyér

a tesóm, meg a sógornőm jelentkezett egy vetélkedőre.
ma volt a próbajáték.
3 kérdést kaptak egyikre sem tudták a választ.
amikor visszajött, a vállára tettem a kezem, és ezt mondtam:
„3 kérdést kaptál, és máris reset-elt az agyad? nagyon gáz vagy, tudod?”
és otthagytam.
természetesen a család előtt csináltam, ahogy ő tegnap a család, és még a kolléganőim előtt is.
az volt a furcsa, hogy nem éreztem elégedettséget, amiért „megtoroltam” a tegnapi dolgot.
sőt, még szomorúbb lettem.
nem értem én ezt.
lehet, hogy nem nyújt örömet a bántás, még akkor sem, ha jogos.
nem akarom szentnek beállítani magam (nehéz is lenne), de tényleg így érzem.
aztán persze az egész család fújt rám, hogy be mertem szólni a tesómnak.
persze ő bánthat, semmi gond.
tegnap is azt mondták, hogy legyek megértőbb azért, mert így beszélt velem.
természetesen neki volt igaza, mint mindig.
nem tudom, ő hogy érezte ezt az egészet, hogy ma visszakapta.
mindenesetre délután úgy viselkedtünk egymással, mintha mi sem történt volna.