Kiderülnek a dolgaim

Ma vittem vissza a kicsit a dokihoz a karja miatt.
Szegény most lát ilyennek először.
Nem érti, hogy miért nem értek semmit, amit mond, miért nyúlkálok mellé a dolgoknak, miért vagyok ennyire lassú, miért ejtek el mindent.
Kérdezi, miért mozognak olyan furán a szemeim.
Úgy látszik, az élet elhozta az időt, amikor szembesülnie kell mindezzel.
Megmondtam neki őszintén, hogy depi után mindig ilyen vagyok.
Persze azt nem tudja, hogy haluzok, mint az állat.
Szegény rajzol, és kérdezgeti tőlem, hogy milyennek találom.
Nem tudja, hogy nem is látom, amit mutat.
Motyogok neki valamit, hogy nagyon klassz, és tényleg nagyon ügyes, de igazából fogalmam sincs, hogy mit csinál.