késztetés

Sziasztok!

Nagy gáz van …. bennem, körülöttem, úgy egyáltalán. Nem tudtam, hova forduljak. Csak sírok, és sírok és sírok és azért kezdtem el ide irogatni, csak irogatni, hogy ne nyúljak valami éleshez és ne bántsam magam …. mert amíg írok, ha kell éjfélig, elnyelnek a betűk …. magába nyelik a sötétségem és talán ha írok, nem teszek semmit. Szerte hasít a magány. 25.e hajnal óta, minden egyes éjjel vagy hajnalban rosszul vagyok, de nem tudom megmondani mikor volt a legrosszabb vagy épp ma az. 

A facebook-os borderline csoportot, az egyiket már ott hagytam mert …. mert belekeveredtem egy olyan szarba, hogy egy éjszakán át, olyan állapotba kerültem, hát mondom, rosszabbul vagyok itt mint magányosan. A másik van egy másik border csoport, ahol még benn vagyok, de azt hiszem szart se érdekel semmi …. mert a buzi ünnepek mindenkinek valójában egy nagy fos. Már írtam blogot, verset, faszom tudja, mit csináljak még.

Közben szokásosan olyan embereket tiltottam le a cseten, olyat is, főleg olyat akit szeretek ….. nem is tudom igazán mi az hogy szeretni ….. és mikor mindenki magamra hagy inkább letiltom, mert kurvara rettenet fáj, fáj szeretni, fáj a magány, fáj az elhagyatottség.

több napja minden éjjel – igaz, mióta kijöttem T.hegyről  a személyiségzavaros diagnózissal, os emeltek a gyógyszeradagon és ezzel nincs problémám – de újra – bár benn leállítottak – itt kinn nem kellett sok hogy újra rákattanjak a nyugtatóra.

Hogy írok ….. lefoglalom a kezem, le kell állítani a késztetést hogy bántsam magam, ott pörög bennem … annyira vágynék rá …. persze nem magyarázat, de nagy komoly sebeket mindig féltem magamon ejteni, mert elfertődödhet meg ki tudja – de vörös csíkokat égetni a karomba, vörös csíkokat épp csak hogy égessen, erre most kurvára vágyom …. azért írok, csak gépelek, jár a kezem folyamatosan a billentyűzeten és várom hogy megnyugodjak ….

és ha már a border csoportban is úgy érzem, TILTOTT , bármit is éreznem, és minél inkább azt érzem hogy TILTOTT, annál jobban belecsúszok … az egyik csoportot ezért hagytam ott, mert pár embernek baja volt a negatívumokkal és a nyafogással meg a nyavajgással ….. hát án pedig eldöntöttem, többet nem fogok ott nekik nyavajogni.

Most megint ott állok határon, bántsam magam vagy hogyan ne, töröljem magam abból a maradék egy borderes csoportból is e , és akkor végképp senkim nem marad. Vessek magamra.

Innen is azért is léptem le , mert egyre frusztráltabb voltam, irogathattam a fosba …. folyamatosan azt érzem hogy a semminek, senkinek irogatok. Most valóban csak az önsértés miatt …. addig irogatni, hogy elfogyjon bennem a késztetés, hogy kész legyek bevenni a nyugtatót és lefeküdni, anélkül hogy bármit is tennék.

Fene tudja, nem tudom, ez minek számít, krízisnek vagy ilyenek …. de megoldom egyedül, addig írok amíg ki nem folyik az összes vérem a szavakba.

Amúgy visszagondolva feltételezem a tavaly 27.e éjjel történt események adtak benn kezdő lökést, hogy valószínűleg borderline.

Az elkerülőről persze nincs annyi szó mert az szerintem lazább dolog, abban éppenhogy nincs kapcsolat …

de ez a szar, fos állapot, ez mind a magány, az üresség amiből vér csepeg, a letiltott emberek, olyan is akit sose akarok vissza az életembe, mondjuk mert simán eljuttatott az önsértő gondolatokig, de olyan is létezik letiltott, akit szeretek …….. na ez a része fáj, kegyetlen fáj de nem tudom ép ésszeé kezelni.

Míg valakiket pikkpakk elfelejtek mert tudom, hogy csak rosszabb lett minden kapcsolódás után, vannak emberek akikre gondolok, akik valaha sokat jelentettek, akiket talán letiltottam és ez rettenet fáj ……. és szörnyen sajnálom, hogy ilyen vagyok.

Olyan ez most … amolyan mégis „kinek mondjam el vétkeimet” …… szeretnék csak továbbmenni, lefeküdni, aztán felkelni, aztán ha kell, akkor újra összeomlani.

Köszönöm, ha bárki is végigolvasta ….

Nem egy ember, volt aki nyíltan vágta nekem, összegezve, hogy minden borderline kurva önző és csak magára gondol ….

Volt, aki nem nyíltan baszta nekem, csak utalt rá ….

Már a telefonszámukat is kitöröltem …. felejtés, selejtezési listán …

Gyakran félek attól, és emiatt is bántom magam, hogy talán önző dög vagyok ….

azt hiszem épp csak annyira hogy ma egy fél doboz csokit befaltam, aztán sírva fakadtam, nos azóta zokogok, hogy úgy megosztanám azt a kurva csokit …. valakivel …….. a pszichológusommal, kb ő jut eszembe, mert másom nincs.

Anyám, apám, öcsém persze van, de a border mellett ők maximum elméletben vannak.

mert ilyenkor amikor szükségem lenne, senki, SEN-KI SINCS.