Kedves tanár úr…

…köszönöm a dicséretet.
Maga csak akkor dicsér, ha tényleg megérdemli a növendék.
És végre-valahára gyakorlati dolgokat is vettünk, és hanyagoljuk egy kicsit a kottát.
Láttam, tetszett, amit előadtam (amit itthon szoktam csinálgatni).
4-ek mennek jobb kézzel a lábcinen, elsőre lábdob, harmadikra pergő, negyedikre lábcin nyitás.
Csak a számolást rontottam el, én negyednek hittem, közben kiderült, hogy nyolcadok.
Amikor leírta a kottáját, akkor már világos volt.
Mondtam, hogy mindig kettes voltam matekból, az is csak jóindulatból.
pfff
A nagy matekzseni.
És fogom gyakorolgatni, amit mondott, a függetlenítést többféle módon.
Jöhetnek a dobtabok 🙂
Persze csak az egyszerűbbek, és csigalassúsággal, de nem baj.