álom
Zűrösen végződött az éjszaka, nagyon furcsán. Hétvégén elég sokat alszok, így nehezen is, későn is aludtam el és reggel az anyámmal álmodtam. Vasárnap volt egy nagy séta a kutyával egy négy órás túra, így fizikailag elfáradtam, a lelkem így éjjel könnyebben lett aktív. Már majdnem reggel volt, én félálomban. Egy fura figurát láttam egy lapról életre kelni, körök egymásban, a belső piros, a külső kék de nem volt arca a figurának, se szeme se szája, se füle semmije, aztán valahogy az anyám jelent meg, leginkább érzések és én nem tudom, beszéltem, kiabáltam, vagy sírtam, asszem, úgy éreztem, szinte sírok a szorongástól majd ebből az állapotból riasztott a telefon. Nagyon rossz volt. Aztán reggel is bevettem egy Frontint, mert nagyon szarul voltam … aztán azt vettem észre, hogy egész áldott nap kába a fejem, kolléganőm hajtott dolgozni (nem egy empatikus alkat amúgy se, én meg nem vagyok nyavajgó mert nem egyszer megmondta utálja a nyavajgást, amúgy se voltam sose nyavajgó), csináltam, amit kell egy szó nélkül mert szólni se volt kedvem, csak mentem ide oda bekábult fejjel mint egy robot, mert ha leültem, rögtön lecsukódott volna a szemem … de azt se tehettem. A gép előtt nem bírtam követni a sorokat. Dél fele elmentem ebédelni, ez ahova mentem, kb 10-15 perc a munkahelyemtől gyalog. Úgy mentem, szinte lebegtem….nem is tudom, hogy éreztem. A fejem, az agyam valami furcsa kábult állapotban volt. Ez az antidepi mellé egyetlen db Frontintól nem valószínű, de ki tudja. Leginkább talán a szarul alakult éjszaka és az anyámmal kapcsolatos álmom tett be. Az, hogy majdnem sírva, szorongva keltem.
Visszafele mikor mentem vissza dolgozni, megittem egy kis fémdobozos kólát, gondoltam, koffein (tudom, hogy ez se feltétlen jó) …. minden mozdulatom borzasztó nehéz volt, felállni, leülni, csinálni a dolgokat. Alig vártam hogy eljöhessek, ma 5-ig voltam, beestem egy közeli cukrászdába és a süti mellé rendeltem egy cappuccinot. Kávé, Istenem, ritkán iszok de van mikor s.o.s kívánom. Persze rengeteg ember ült a cukrászdában, családok gyerekekkel, barátnők, mindig egyedül vagyok itt meg mindenhol máshol is, de ebben a lebegő állapotban egyáltalán nem érdekel, nem érint mi van körülöttem de igazából nem is fantáziálok magamnak oda valakit, mert a kreatív képzeletem is csökkent erőbedobással működik, ha ez van. Ilyenkor nincs vers, se fantázia, se érzés, nincs semmi, semmi extra, a kolléganőm, az alap minimum kommunikáció, a cuki, a kávé, a süti, én, a busz …. és ez a furcsa lebegő kábultság. Ebben így, nem szorongok, nincs kb SEMMI! ÜRES A VILÁG! ÜRES A LÉLEK! ÜRES MINDEN. CSAK ITT TELT MEG MINDEN A BETŰIMMEL.