jól szeretni

Aludtam vagy 4 és fél órát két részletben. Az ember akkor is alvászavaros, ha jogosan, okkal nem tud aludni? Vagy mindenki megmagyaráz magának minden tünetet valamilyen okkal és attól már nem „zavar” hanem átnevezi normál működésmódnak, és tessék, ott van hogy már nem is akar/bír változtatni, hiszen ez az érzés a normális?

Tegnap megijedt a fiam, ha tb-n kezelik nyoma marad, bármikor visszakereshető. Egy olyan hülyeség kapcsán jutott az eszébe, hogy volt a híradóban valami kukkoló és arról is kiderítették hogy depressziós volt.

A hülye fejemmel azt mondtam neki hogy megértem, pedig lássuk be női wc-be kukkolni feszültségcsökkentésnek tényleg elé izé, nemcsoda hogy előhozta valaki a depresszióját védekezésnek akár ő, akár az újság. Viszonylag normális működésmódnál senki nem kutakodik kórlapokban.

Ezt valahogy el kell magyaráznom neki mert akárhány emberrel beszélek mindenki a gyógyszert mondja lehet hogy átmenetileg, lehet hogy örökre. Azt az idő mondja meg, hogy meddig. És már én is belátom hogy kell gyógyszer, mert azzal jól élhet. Gyógyszer nélkül szenved ő is, és mi is akik szeretjük. Ez az állapot már nem a balfasz apa, a volt szerelem, a pihenés nélküli munka, a kitudja milyen anya, hanem itt már az agyban van vagy nincs valami. Ami ellen meg lehet és kell is tenni!

Nagyon nehéz jól szeretni. Ha belegondolok még akkor is, ha nincs gond. Szeress, csak szeress és az mindent megold, ha szeretsz viszontszeretnek… kivagyok ezektől az elméletektől. A múltkor is egy társaságban voltam, ott beszélgettünk a számmisztika kapcsán arról, kinek hogyan kéne élni, gondolkozni.Mondtam ott is hogy ok, de hogyan?? Ez csak olyan tanács, mint a: ne gondolj a barnamedvére! Na ettől faszán nemfogok!