jól segíteni

Sziasztok,

mivel úgy érzem, hogy sok olyan ember van ezen az oldalon, akinek valószínű hasonló problémái vannak, mint az egyik barátomnak, ezért regisztráltam, hogy hátha ti többet tudtok nekem mondani, mint a leírások, amiket az interneten olvastam.

A barátom depressziós, szorongás pánikroham és valószínű van még emellett más probléma is, vannak jobb és rosszabb pillanatai, mint mindenkinek, de végre rászánta magát, hogy szakembertől kérjen segítséget.  A gyógyszereit még most állítják be… vagy inkább próbálkoznak… viszont némelyiknek vannak mellékhatásai…

Sokat beszélgetünk, van amikor tudok neki segíteni, van amikor nem, mert egyszerűen annyira kizár mindenkit.  Azt szeretném kérdezni, hogy hogy segíthetnék neki, hogy könnyebb legyen? Nektek mi válik be ilyenkor, mit szeretnétek, ha valaki mondana nektek vagy máshogy segítene?

„mert minden csak a balfasz állapotom körül forog”

Mert miatta holnap itthon maradtam volna és nem utazom el ami az előzetes terv volt. Elszóltam magam na, de már hetek óta vigyázok a mondataimra, ez most becsúszott.

Főként azért mert holnapra terveztem a szembesítést az állapotával, amit meg kéne tenni, mert nem hajlandó visszamenni az orvoshoz.

Legszívesebben azt mondtam volna hogy igen, minden csak a balfasz állapotod körül forog, mindenki azon dolgozik hogy jól légy. Rajtad kívül!

De merek én ilyet mondani? Pedig most ezt az egyetlen mondatot érzem helyénvalónak. Persze biztosan a fáradtság dolgozik már bennem. Nagyon szeretem, nem hibáztatom, erről az állapotról már senki nem tehet úgy hiszem.

Van egy másik gyerekem is akinek stresszmentesen kéne élni hogy legyen mégegy babája, hála Isten az alkoholista apjára kezd immunis lenni. De az öccsét imádja.

Van egy tündéri unokám, akit a héten többször vittem volna játszira ebben a csodaszép időben ha lett volna hozzá energiám.

Mese nincs, dolgoznom is kellene mert előbb-utóbb balhé lesz.

Múltkor találkoztam valakivel akinek súlyos depresszós volt a családjában. Nagyon jó volt hogy elmondták, mit álltak ki, mert azért lássuk be, ez a hozzátartozóknak sem könnyű. Mesélték, tudnak olyanokról, akiket végül elhagyott a családjuk mert nem bírták. Én soha nem fogom elhagyni a fiamat de hogy mi lesz a vége? Fogalmam sincs.

Persze aztán üzent hogy elnézést kér, de nagyon könnyen robban minden hülyeségre. Én meg visszaírtam, hogy mindenképpen szeretem és ez a fontos, nem?

Talán most kellett volna mondanom az orvost is?