illem

Illem  egyenlő szeretet.

szeretem a másikat, nem csak azt látom, hogfy milyen hülye volt már megint…

érveényes ez különösen a gyerekkre.

mert megmérgeldőtem azon persze, hogy az egyik gyerek a családunkból otthonfelejti a gyűjtőjegyeit, amit előző nap vettem neki a közlekedéshez drágán.

és most akkor vehetek újra.

és olyan ideg lettem, hogy odapofátlankodtam a sor elejére, és kértem egy napi bérletet a gyereknek.

a jegyeladóviszont jól helyére tett.

azt mondta, ott a sor vége, és mit képzelek.

igaza volt. rögtön beláttam és elnézést kértem. nagyon röstelltem magam hiszen az illemről papolok már napok óta ennek a szegény gyereknek is.

és én mindig csak utólag vagyok okos.

akkor szépen alázatosan megkérdeztem a sorban állókat, hogy vehetek-e egy napijegyet soron kívül, mert otthonfelejtette a gyerek a jegyet, és színházba magyünk időre…

megengedték. a jegyeladó is megenyhült. de azért igaza volt.

megvettük a jegyet, lecsillapodtam, és csak akor tudtam mondani, hogxy ne haragudjon, mármint szegény gyerek, akit kb. földbe döngöltem a dühömmel.

jogos, megint nem úgy viselkedtem, ahogy illett volna.

ne haragudjon. ő még csak egy gyerek. nem lett vona szabad haragudnom rá. ő még elfelejthet dolgokat, nem az a dolga hogy mindig mindenre emlékezzen…

és én most megtanultam, hogy a jegyet mindig ellenőriznem kell, ha utazunk, még otthon. NEKEM KELL MEGKÉRDEZNEM ŐT, HOGY MEGVAN-E A JEGYE!! ÉN VAGYOK A FELNŐTT!! – ÉN VAGYOK FELELŐS EZÉRT!!

és azt is mondtam, hogy nem baj, úgyis gondoltam rá, hogy mára jobb lenne egy napijegy. és hát nekem ez nem egy kifizethetetlen összeg, igazán nem az. és ne szomorkodjon, igazságtalan voltam vele.

de magyarázatként azért elmondtam, hogy attól én egy kicsit szomorú vagyok, ha kétszer kell kiadni a pénzt valamiért, amiért nem kellene… mert én sem lopom a pénzt…

megértően mosolygott. ő illedelmes volt.

még nagyon sokat kell tanulnom!!!!!!!!!!!!!!!