idegenek

Kétféleképpen jelenik meg a mai napom, nálam a nyelvezet néha más. Nem szeretek … nem is tudok … nem tudom, ez most nem áll össze. Ami összeállt, az itt lesz.

1. Lányok, a buszról, mégis hogy csináltátok? Kell hozzá varázslat? Vagy bármi kötő-mágia? Valami nem evilági? Felszálltam, persze rengeteg ember, fullasztó meleg, se ülőhely se semmi, más mellé meg kizárt, megálltam, odadőltem egy helyen, fantasy-t olvastam. Igen, a buszon, állva egy 500 oldalas könyv 10. oldalán, hogy kitépjem magam innen. A következő megállónál felszálltatok. Hárman voltatok, valószínűleg osztálytársak, sőt, barátnők is lehettetek. Próbáltam elveszni a könyvemben, de fájt..valami fájt akkor. Figyeltelek titeket. Csodáltam az évzáró utáni felszabadult trécseléseteket. (ami persze úgy normális) Egyszerre volt felszabadult és megosztó, informáló, és egymás szavába vágó. Kiloptam, hogy nyelvtan, irodalom tételekről, százalékokról beszéltetek … csak az aktuális gimis témák. Próbáltam rájönni, melyik suliból jöhettetek évzáróról. Hogy csináltátok mindezt? Együtt … és még a kicsit fiúsabb, nem ünnepi cuccban lévő lány is kapcsolódott az egészhez. Döbbenetes, de ilyen is létezik! Az egész életem lepergett előttem, barátnők, kapcsolatok, felszabadultság, beszélgetés és egyéb szó-harcok nélkül magamba zártan és sose tudtam milyen így lenni, se akkor se jelenleg. Próbáltam visszamélyedni fantasy-világba, mert ez itt, ez itt nincs kedvemre. Soha ennyire nem voltam észrevétlen mint ott, akkor, de én megfigyeltem mindent jól. Talán erre születtem. Megfigyelésre. Láthatatlan magányos megfigyelésre, nem többre. Ebben jó vagyok.

2. 

Az ‘idegen tölcsér’

Szavakat kutatni fel a némaságból elő,
bátorkodó szó-csata, érzésfelleg tör elő,
emberek, rengeteg idegen és távoli ember,
idegen hangok, idegen szagok, a tölcsér forgat, elnyel,
idegen és távoli, érinthetetlen létem,
fáj e világban ennyire magányosan élnem,
emberek jönnek, emberek mennek, 
idegen érzések, szagok, hangok körbe keringenek,
hiányzik valami, valami ami mélyen belém érhet,
az ölelés, a könny órákat, heteket is késhet,
mert csak talán csak beszélek, a szavak elúsznak,
az angyalok a felhőkre nagyokat fújnak,
aztán buszmegálló, idegen szagok,
inkább távolodok, fantasy-ba fulladok,
a buszon mindenki párhuzamosan beszél,
most már egyre inkább fulladok, a lélek nem remél,
aztán folyt.köv. mindenki beszélget,
Hangosak, Betörnek, az idegeim égnek,
magamban kérem őket, ennyit ne beszéljenek,
mert elhallgattat a némaság, elhagytam a lelkem útközben,
és elmosódnak körvonalaim a leszálló füstben.

Tudjátok: To write is to lose myself in words, I can not say out loud.

Olvasni a sorok között..mert én közvetlenül senkihez se tudnék fordulni, se segítségért se semmiért..sokszor meggyőződésem, hogy nem is kell. ( de azért ez nem teljesen van így  ) 

Ha az ember egész életében láthatatlan volt, az nem fog hopp megváltozni. Csak .. csak hang, valami ki nem eresztett, néma, és nagyon ritka aki hallja.