Idegbeteg nap

Nem is írtam, hogy mi volt a gitáróra alatt, mert azt hittem, ezzel lezárva az ügy.
Egy kocsival mentünk, a tesóm kocsijával.
Pont oda értünk, amikor a volt férjem hívott, hogy a kicsi elesett és lehet, hogy eltört a karja, azonnal induljak érte.
Mondtam, nem tudok, mert gitárórára jöttünk egy kocsival.
Erre elkezdett velem ordítani a telefonban, hogy nekem fontosabb a gitár.
Egyszerűen hiába mondtam, hogy fogja már fel, hogy a tesóm kocsijával vagyunk.
Ha elkérem a tesóm kocsiját, akkor ő hogy fog visszamenni az irodába, ha végzett.
Felhívtam anyámat, el is ment a gyerekért és elvitte orvoshoz.
Nincs eltörve, de azért begipszelték.
Közben elkezdődött az irodában az idegbaj.
A tesóm gépe összeomlott, tiszta ideg volt, káromkodott, meg minden.
Anyám meg totál átveszi a hangulatát, és elkezdte magyarázni, hogy mi a különbség a Machintos, és a Microsoft gépek között.
Hozzáteszem, azt sem tudja, hol kell bekapcsolni a gépet, na mindegy.
Úgyhogy anyám szerencsésen átvette a tesóm idegbaját.
Közben a kicsi elkezdett nyavajogni, hogy hozzam haza.
Mondom anyámnak, hogy hazahoznám, erre nézi az órát, és elkezd pattogni, mert még csak 3 óra volt, nekem meg elvileg 4-ig kéne maradnom.
Teszem hozzá, semmi munkám nincs jelenleg.
Örülök, hogy megszabadultam abból a diliházból.
Nem is érdekel az egész őrület, most az órára koncentrálok, fél 5-re megyek.
Hab a tortán, hogy most telefonált a tanár, hogy vigyem el, mert rossz a kocsija.
Megjegyzem,az iroda mellett lakik.
Én meg már itthon vagyok.
Mondom, ha előbb szólt volna, akkor meg tudtam volna oldani.
Most elindul busszal, de ki tudja, mikor fog odaérni.
ÁÁááá, még egy ilyen sz*r napot.