horror

Néha rendezetlen az írásom, amikor visszaesek – szerintem akkor. Most úgy érzem, mintha vissza lennék esve valamennyire a betegségbe. A Facebookról is visszavonultam ma. Késztetést érzek rá, hogy összevissza írjak mindenféléről. Gyakran előjön a közléskényszerem, de ezt nem igazán tolerálja senki. Abban reménykedem, itt belefér az, hogy sokat írok, és lehetséges, hogy nem is összefüggően írok, most úgy érzem, nagyon logikátlan az írásom. Van amikor nagyon összeszedett és logikus is vagyok, de a mai nap nem vagyok olyan. Ez a fáradtság, kimerültség, és kikészülés miatt is lehet. És olyankor van ez, amikor valami esemény vagy történés kibillent a lelki egyensúlyomból. Ma eljött ismét anyukám ide, itt fog lakni velem, de én nem akarom ezt. Nagyon rendes anya, csak beteg, de nem csak ez a baj. Hanem hogy „elszoktam” Tőle – mármint anyukámtól. Mamámnál lakom már elég sok éve, ezalatt anyukám maximum vendégségbe jött ide. És most akkor hogy legyen az, hogy ismét vele lakom…? Mert ide fog költözni, Mamám meg elköltözik innen. Talán én vagyok a probléma. Mamám nem bír már engem szerintem. Bocsánat, hogy szaggatottan, összefüggéstelenül írok, de nem vagyok jól. Fáradt és éhes is vagyok állandóan. Még olyankor is éhes vagyok, amikor elvileg „jóllakom”, vagyhát igaz, nem lakok jól soha, hanem olyan van, hogy rengeteg ételt bezabálok, de még ilyenkor is éhes maradok… Mamám szerint anorexiás vagyok, de az nem lehetek kövéren szerintem. Nem koplalok annyira mint egy anorexiás, bár azért eléggé, de ahhoz nem eléggé, hogy Anorexiásnak mondjanak. Már a hibáimat sem tudom kijavítani a sok Fájdalomtól amiket érzek. Hiányzik Reményke és most Spellbound is, de konkrétan nem Spellbound hiányzik, hanem az amiket írt. Mármint engem megnyugtatnak az írásai és EZ hiányzik. Valahogy a káoszos írásban van valami jó és érdekes, ami engem megnyugtat. Kicsit jó úgy „összezavarodni” agyban, ha már úgyis ilyen káosz van néha (NEM MINDIG!!!) odabent. Szégyellem amit írok, de ha nem adom ki magamból beleőrülök… a gondolataim – nem nem azok hanem a Fájdalmaim gyilkolnak. muszáj levezetnem a feszültséget. Kéne segítség, de nem olyan segítség ami jelenleg „rendelkezésre áll”. Mármint senki nem érti mi van velem… én sem… nem akarok emberekkel lenni, és nem akarom az emberek társaságát. Nem akarok éhezni, már túl sok ez… túl nagy a nyomás…. túl sok a Fájdalom… a Félelem (az emberektől)… Legszívesebben kiáltanék, hogy: „Segítség! Reményke kérlek segíts…” – de ez ijesztő, és ezenkívül nem tudok és nem akarok ekkora terhet rakni Reménykére… már így is sok(k) voltam tudom…. csakhát túl sok a Fájdalom és Szenvedés…. Paranoid Skizofrénia és Depresszió a Diagnózisaim, és emellett vannak még más betegségekből is tüneteim. Ezt már csak én teszem hozzá… de a legrosszabb az éhség és a Fájdalom. Hiába eszem rengeteget is akár, ÉHES vagyok. Ez mitől lehet…? Mindegy is mitől… de VAN. És még vékony em vagyok hanem kövér. Isten vajon látja ezt…? Miért nézi…? Jó, hát persze ez egy jó és érdekes „film”, de számomra ez nem olyan szórakoztató – benne lenni. Én vagyok a „főszereplője” a filmnek, de ez egy horrorfilm. Én vagyok az áldozat, bár más nyilván magát látja annak. Akkor dupla horror, „király”. Csak az a gond ezzel, hogy nem szeretem a horrort, és mazochista sem akarok lenni.