honvágy

itt dekkolok a világ végén, ennél messzebb aligha lehetnék az imádott Budapestemtől. amikor eljöttem, pont erre vágytam, a hely csodás, a társaság is megfelelően züllött ahhoz, hogy jól érezzem magam, de mégis iszonyatos honvágyam van. hiányoznak a barátaim és a megszokott helyeim. elvileg vasárnap érkezek haza, de erősen gondolkodom hogy előbbre rakatom a jegyem. a légitársaság honlapja szerint 25 dollárért megtehetem, de nekem ez gyanúsan kevésnek tűnik.

amikor elutaztam, már nagyon besokaltam a dolgaimtól és azért jöttem, hogy rendezzem a gondolataimat, lenyugodjak és kitaláljam hogy mit kezdjek magammal. ez nagyrészt sikerült is, végérvényesen megszültem az elhatározást, hogy (bármennire is félek tőle) vállalkozni fogok és kezdetben megtartom mellette a munkámat. sokszor kiültem a tengerpartra egy füzettel és dolgoztam azon, hogy hogyan fogom csinálni. természetesen még nem tökéletesen kiforrott, de elégedett vagyok azzal, ameddig jutottam.

természetesen (minden igyekezetem ellenére) a pasikon is rengeteget gondolkoztam. már az utazás előtt is mondtam Casanovának, hogy szeretném ha sokkal ritkábban kommunikálnánk, mert ez nem normális amit művelünk. ez csak tovább erősödött az elmúlt másfél hétben. ha havonta egyszer-kétszer beszélünk, az bőven elég. a gondolataim nagyrészét viszont nem ő tette ki, hanem álompasi akiről nagyon rég nem hallottam semmit és valószínűleg már nem is fogok. ő elment egy hosszabb nyaralásra, aztán, amikor visszajött, én húztam el. hangsúlyozom, hogy mi nem jártunk soha. egyértelmű, hogy semmilyen elvárásom sem lehet vele kapcsolatban. az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy beleestem. ez nálam több mint rémisztő, mert ez eddig háromszor fordult elő velem és mindegyiknél legalább egy, nagyon nyomorult év volt, mire túljutottam rajta. nagyon baljós a dolog. el kell nyomnom valahogy az érzést mielőtt teljesen eluralkodik rajtam. tudom, hogy kamaszos, de szeretem a listákat, ezért pontokba rendeztem, hogy hogyan tervezek megbírkózni a helyzettel:

– rengeteget dolgozom, mert addig nem gondolok rá. ezzel legalább napi 8-10 órára megmenekülök.

– minden nap edzek, vagyis újabb másfél órát kihúzok anélkül, hogy rá gondolnék. edzés közben képtelen vagyok bármire is gondolni.

– hétvégente intézem a leendő saját cégemet, kitalálom a honlapot, nyúzom a programozót, összerakok egy partnerlistát, csinálok nekik egy profi bemutatót és egyesével felkeresem őket. ez megtippelni sem tudom hogy mennyi időt fog igénybe venni, de remélhetőleg rengeteget.

– elalvás előtt, ahelyett, hogy rá gondolnék (esetleg maszturbálnék) agykontrollozni fogok és pozitív állításokat fogok mondogatni magamnak (többek között azt, hogy nem vagyok szerelmes belé)

+1 megmaradt az a néhány óra ami munka és edzés után, de még lefekvés előtt van. igen, ezek azok az órák, amiket többnyire a barátaimmal töltök. na, ez a keménydió. ilyenkor, és csakis ilyenkor szoktam végtelenül magányosnak érezni magam, amikor éppen szerelmes vagyok. nyilván ki kell mozdulni, új ingerek és impulzusok kellenek, hogy ne csak rajta kattogjak, de nagyon nehéz. mert ugyebár ha szerelmes vagy akkor mindenki más érdektelen. amíg mindenki más érdektelen, addig meg nem igazán tudják elterelni a gondolataimat. 22-es csapdája, ezzel nem tudom, hogy mit kezdjek.