hm hm

Hát, nem voltunk ma a helyzet magaslatán.

Már vagy két hete készülünk a mai napra, gyereksíverseny van, nagyon nagy családi rendezvény, a fél város erre készül már régóta.

Én tegnap a gyerekemet vendégségbe vittem, hétfőn meg egész nap dolgozom, és nagyon fel kell kötnöm a gatyámat, – azazhogy vasárnap alaposan ki kell pihenni magam, mert különben kidőlök a munkában.

ehhez jön még az, hogy szombaton egész nap én voltam a gyerekemmel, egy barátnőmnél. elfáradtam.

és akkor még éjjel átjött a gyerekem a mi ágyunkba aludni, kb. egy órát forgolódtam, mire rájöttem, hoyg ez így nem megy, és visszatelepítettem őt a saját kis ágyába.

aztán reggel én elaludtam, és az egész családi program borult.

reggeli nélkül, sítalpakat hóna alá csapva végül apja loholva vitte a gyereket a többiekkel a síversenyre. 

Se utazási bérletünk nem volt meg, se a gyerek regisztrációs száma. se fényképezőgép.

🙁 Pedig a kisfiamat úgy készítettem fel a mai napra, hoyg én ma nem megyek, de apja biztosan sok fényképet fog róla csinálni és nekem itthon mind megmutatni.

Hát, ez most nem így lesz.

szomorú vagyok. de azért nem esek depresszióba, erre vigyázok.

tudom, hogy a gyerekem nagyon jól van érzelmileg, túl fogja élni, jól fogja érezni magát, sok gyerek megy, akiket ismer, a barátai, és apja is ott lesz vele. 

de azért akkor is.

és most megtanultam egy életre, hoyg az ilyené alkalmakra nagyon fel kell készülni!

Nekem ez nem megy helyből!!! 

Nem baj. Jövőre már tudni fogom.

és az is fontos lenne, hoyg ilyenkor én is szocializálni tudjak  a szülőkkel.

ezt egyszerűen marhaság volt khiagyni a mai napot. csodálatosan süt a nap, és a fiam ott fog átjönni a célon anélkül, hogy én ott drukkolnék neki… 🙁

Jövőre másképp scináljuk!!!!!!!!!!!!!!!!

 

 

 

 

hát, fejlődnöm kell még.