Vuhúúúú

Azt hiszem, annyit nyugodtan elárulhatok magamról, hogy fotográfus szeretnék lenni a későbbiekben. Bármennyire is szeretek fotókat készíteni, sajnos hozzá kell tenni, hogy ez egy olyan szakma – főleg Magyarországon – amellyel nyugodtan éhen lehet halni. Akár már holnap beköltözhetnék a híd alá. Hacsak, az embernek nincs veszettül nagy mázlija. Szerencse és protekció, na meg a pénz. Ezen múlik szinte minden. Ami még aggasztó ezzel kapcsolatban: szerintem túlképzés van ezen a területen is. Annyi mindenki akar fotós lenni. Azok is, akiknek egyszerűen nincs rálátásuk. „Divat” lett. Engem viszont nem ezért érdekel. Már kiskorom óta vágyakozom rá titokban.

Szóval! Szombaton elráncigáltam már a barátnőmet, Alexandrát fotózkodni.Nagyon jól éreztük magunkat, én meg külön örültem, hogy kiélhetem a fotográfusi hajlamaimat 😀 (A képek amúgy itt megtekinthetőek: http://www.facebook.com/pages/Krystal-Photography/157377311056752)

Azóta engem kb. le se lehet lőni. Ingadozik ugyanúgy a hangulatom, de többnyire „fent” vagyok. Legutóbb éjjel csak 2-2,5 órát aludtam.Talán most se fogok többet 😀 De szeretem ezt az állapotot! Persze, mindaddig, míg véletlenül kínos helyzetbe nem kerülnék, vagy valami be nem depisít. Amúgy félek, hogy a depis fázis nagyon rossz lesz ezután. Mert most nem igazán törtem magam, hogy elfojtsam a hipomániámat.

De most örülök ennek, és kihasználom, míg tudom 😀