Miért nem érzek késztetést arra,hogy egyáltalán bárkivel is ismerkedjek?
Sziasztok!
19 éves fiú vagyok és amit tudni kell rólam,hogy félénk,visszahúzódó és sajnos gátlásos is vagyok. Egyszerűen nem tudok feloldódni a lányok közelében. Valamilyen oknál fogva félek tőlük és bevallom őszintén a 19 évem alatt kb. kétszer beszélgettem velük. Amikor néha rá nézek egy lányra akkor csak tovább tudatosul bennem az,hogy nekem sohasem lesz senkim sem mert kinek is kellene egy magamfajta szerencsétlen. Másfelől pedig egyáltalán nem hiányzik a szex és az sem,hogy ismerkedjek mert tudom azt,hogy senkit sem érdeklek és senkinél sincsen esélyem. Engem a lányok levegőnek néznek. Nem tudom elhinni azt,hogy én valaha is szimpatikus legyek valakinek hiszen bennem semmit sem lehetne szeretni,nem vagyok érdekes és hozzám nem lehet vonzódni. Ha lenne is valakim kevésnek érezném magamat mellette mert sokkal jobbat,helyesebbek,okosabbat érdemelne nálam és nem tudnám elhinni,hogy mit is látott meg bennem. Meg sem próbálok ismerkedni mert egyetlen egy lányt sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni és megbántani azzal,hogy egy magamfajta megpróbál vele ismerkedni mert mit is akarok én. A családja és a barátai előtt is szégyenkeznie kellene miattam,hogy velem szóba állt és jobb híján lenne velem. A lányok semmilyen érdeklődést sem mutatnak felém és a szimpátiájukat sem mutatják ki felém ha egyáltalán van ilyen.
Mindig is nagyon félénk voltam főleg a lányokkal kapcsolatban. Kiskorom óta valamiért kerülöm őket és egyszerűen nem merek feléjük nyitni. Lány barátaim sohasem voltak és sajnos nem is igazán beszélgettem velük. Mindig is úgy éreztem,hogy mit is akarok én,kevés lennék én hozzá, van nálam ezerszer jobb,helyesebb,izmosabb stb. Többen is megdicsérték már a külsőmet és negatív visszajelzést sohasem kaptam de valamilyen oknál fogva nem tudom elhinni és bevallom őszintén számomra ezek üres szavak voltak és van egy olyan érzésem,hogy hazudtak nekem. Mindig azt mondták nekem,hogy nem a külsőmmel hanem a fejemben vannak a gondok. Olyan is előfordult,hogy a lány barátnői már mutogattak nekem,hogy menjek már oda a lányhoz de én a bambaságomnak és a félénkségemnek köszönhetően nem tettem meg. Sehova sem járok el. Elmegyek az iskolába és utána haza megyek,majd edzek otthon, ha van valamilyen házimunka akkor azt elvégzem és el is telt a napom. Nekem az év 365 napja így telik a 4 fal között. Sokszor nagyon elkeserít amikor a velem egykorúakat látom az után kézen fogva sétálni és látom rajtuk,hogy milyen boldogok. És ilyenkor elgondolkodom,hogy nekem ilyenben sohasem lesz részem és ez nagyon elszomorít.
Valamiért észrevettem azt,hogy az utóbbi pár hónapban nagyon elindultam a negatív irányba. Korábban mindig vágyakoztam arra,hogy lesz egy barátnőm akit szerethetek és megoszthatom vele az életemet és Ő is viszont szeret engem és esetleg közösen tervezhetünk a jövőre nézve mivel én mindig is komoly párkapcsolatra vágytam az egyéjszakás kalandoknak nem vagyok a híve és nem is vágyom rá. Viszont az utóbbi időben bárhol vagyok egyetlen egy lány sem szimpatikus nekem. Semmilyen érzelmet nem váltanak ki belőlem és persze tisztában vagyok vele,hogy senkinél sincsen esélyem.
A szexre visszatérve nem hiányzik és nem is vágyom rá. Bevallom még szűz vagyok de semmilyen késztetést sem érzek az iránt,hogy nekem intim kapcsolatba kellene kerülnöm bárkivel is. Nincsen meg bennem az a vágy,hogy kipróbáljam milyen is lehet. Pornó filmet is nagyon ritkán nézek és maszturbálni is ritkán szoktam mert örülök ha a férfiasságomat nem látom. Szóval minden téren kevés vagyok a lányokhoz és semmit sem tudnék nyújtani. Próbálom elfogadni vagy beletörődni a helyzetembe de nem igazán akar sikerülni.
A kérdésem az lenne,hogy miért alakulhatott ki nálam ez a hozzáállás és hogyan lehetne ezen változtatni? Szeretnék visszatérni a helyes útra mert belátom azt,hogy ez sok jóra nem fog vezetni amit én csinálok.
Sokan azt mondják nekem,hogy a felfogásom nem helyes és egyáltalán nem természetes de én ezt egyszerűen nem tudom elhinni és belátni és úgy érzem nekem nem csalnak a megérzéseim és nekem mindig igazam van. Úgy érzem másoknak nem helyes a gondolkodása és az enyém a tökéletes. Megkérek mindenkit,hogy ne csináljon viccet a helyzetemből mert így is nagyon rossz minden nap ezeket átélni.
Válaszaitokat előre is köszönöm szépen.
Miért nem érzek késztetést arra,hogy egyáltalán bárkivel is ismerkedjek? Read More »