harc

Immár itt folytatom irományaimat.Így nem kell látnia mindenkinek lehangoló baromságaimat.

Az elmúlt nappok lüktető feszültsége ma reggelre tompasággá változott.Ugy érzem mintha egy dühös folyó örvénye szippantana be szépen lassan.A talaj hullámzik a lábam alatt.A kezeim mintha nem is hozzám tartoznának.Egy sűrű ködben lépkedem.Lelassúltam,körülöttem a világ egyre messzebb van.Koncentrálnom kell az emberek száját figyelve,hogy megértsem mit mondanak nekem.A betűk egyre jobban összefutnak a szemem előtt.Mi a fene történik………Legyen már vége…….