gyermekkor

 

Itt Norvégiában iszonyatosan figyelnek arra, hogy egy gyermek lehetőleg minden lehetőséget kiaknázzon, hogy boldogsághoz, örömhöz jusson.

A születésnap megünneplése egyik sarkalatos pontja ennek a gondolkodásnak.

A születésnap rettentő fontos itt, akkor a gyermeket a legnagyobb szeretettel halmozzák el.

(Hm… eszembe jutnak az én születésnapjaim – jaj, inkább ne…)

Rettenetesen sok munka, eleinte a stesssztől szinte megbénultam.

De kezdek belejönni.

vendéglista, meghívókészítés, meghívók kiküldése, menü kitalálás, bevásárlás, elkészítés, szobadekoráció, asztaldekoráció, saját magam ruhája, és kis búcsúajándékocska a vendégeknek (heliumos lufi!! és kis picurka dobozos mazsola!) .

Most már nem szorongok annyira, időben nekiállok, és kész.

És mindenk tudja, hogy ezek az ünnepek egy életre szóló emlékek, a létező legjobb „befektetés” egy emberke életébe.

Mi itt mindannyian attól értékeljük le magunkat és szenvedünk és alacsony az önbizalmunk, hogy ilyesmiben nem volt részünk.

Itt egy jó megoldás, és több szülő is él vele, hogy a heti „kirándulónap”-on meghívja „kirándulásra” az egész csoportot a szülinapos gyermek otthonába, hogy ott ünnepeljenek együtt.

Nálunk is így lesz ma, apa és én is itthon vagyunk, luftballonokkal dekorált kis lakásunkban várjuk a 14 gyereket 12 órára. 2 óra hosszat lesznek itt, és az óvodai pedagógusok pontos forgatókönyvvel jönnek, nekünk szinte nem kell csinálni semmit, csak a kaját szervírozni.

Kis pizzákat fogunk sütni és a muffinok már kész vannak. Lesz még jégkrém, mert ne mvagyok biztos benne, hogy a muffin tényleg jól sikerült… 🙁 és kis gyümölcs is, és almalé, van szívószál, meg színes szalvéta, meg minden.

A kisfiam annyira boldog és örül. És már vagy két hete kérdezgeti, hogy megérkezett-e a kis karórája, amit együtt rendeltünk meg az interneten.

Megérkezett. Bele is tettem szép kis dobozba és már be is van csomagolva.

Nagoyn boldog vayok, hogy látom, hogy milyen boldog.

A lépcsőházban is kinn vannak már a lufik, boldogan mutogatta apjának!

Nagyon várom őket. Végre megismerem a kisfiam játszópajtásait, és játszhatok velük is.

Most már majd érteni fogom, hogy ki az a Julia, meg a Kristine, meg az Adam, stb…

Nagyonboldog vagyok. nagyon. most gyorsan még szaladok az utolsó simításokat elintézni. aztán jöhet a boldog gyermekcsapat. Mert ráadásul az összes kis vendég ilyenkor nagyon boldog – hiszen egy olyan helyre mennek, ahol még nem voltak, valmai érdekeset ott láthatnak, és velünk is találkozhatnak, finomat ehetnek.

Sok munka a gyermeknevelés, nagyon sok munka. Kár , hogy nem minden felnőtt, nem minden szülő érti ezt, vagy ha érti is, nincs ereje, hogy megcsinálja… mert ez nem csak pénzkérdés ám!!