gondolkozás

Ülök itt a gép előtt, és nyugodtan olvasgatom sorstársaim sorait. Sokan, sokféle érzelmet felvillantanak. Ami igazából írásra ragadott, hogy akadnak olyan embertársaim itt a Búrán is, akik a harag, gyűlölet szavakat szinte töltet nélkül használják, csak úgy általánosságban egy-egy dolog kapcsán. Ámde(!) soraikból kiderül, hogy ezt ők tényleg komolyan gondolják. Meglátásom szerint a lelkükben gyűlölet, harag, meg nem nyugvás lakozik. Ez egy teljesen átlagos hétköznapi ember lelki világát is teljesen felforgatja, hát még ha valós vagy vélt sérelmek is állnak a háttérben. 

 

 

 

Az embernek meg kell tanulnia egyszerűen fogalmazva – talán – ÉLNI! Mit értek ez alatt? Talán – azt, hogy az önmagunkban lévő ellentétes érzelmeket fel kell dolgozni, és nem szabad hagyni haragot, gyűlöletet a lelkünkben. Mert, ha önmagunkat, s embertársainkat nem szeretjük ÚGY IGAZÁN, ez meglátszik hétköznapi cselekedeteinken, gondolkodásmódunk kihat a mindennapi kommunikáción keresztül az embertársainkkal való kapcsolatokra. A haragvás, gyűlölet igencsak kiül a kommunikációban. A bennünk rejlő empátia hiánya, a beleérzőképesség hiánya, a morál ingatagsága, mind-mind olyan dolgok melyek miatt – nem is tudjuk miért – a másik fél ellentétesen kezd kommunikálni velünk (ambivalens módon), azaz felénk azt közvetíti szavakkal, hogy: „Oké, haver értelek! Rendben van!” … stb … , de közben magában morfondirozik, hogy: „Nem jó, ez így! Sehogyse jó. Itt valami nem stimmel.” … stb … Így a gondolatainkban mi magunk is kezdünk szépen lassan összezavarodni, és a végén hol a nyugtató, hol a sör, hola  cigi, és nem értjük mi a baj a VILÁGGAL!!!, holott „csupán” magunkba kéne nézni, a tükör elé állni, és úgy kimondani valós érzelmeinket, és ha nincs vita partner, akkor saját magunkat megkérdezni, hogy: „Tisztán látom magamat? Tisztában vagyok magammal?”

 

 

 

Igen tudom, azok a vádak érhetnek, hogy ez az úgynevezett „Önmegvalósítás”, mely egy igen nehéz, hosszadalmas folyamat, és sok-sok tényezőtől függ, de ha mindig csak a problémát látjuk, és  a szépet, jót nem fedezzük fel ÖNMAGUNKBAN!!! Akkor sose fogunk megbékélni környezetünkkel sem, ami állandó konfrontálódáshoz vezet, végső esetben totál eszmei zavarhoz.

 

 

Köszönöm a figyelmet!

 

K.

 

Ui.: Ez egy embertársi magán vélemény, a kockázatok és lehetséges mellékhatások tekintetében, kérjük keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét!