gondolat

Tudom, hogy nincs más kiút. Az életemet akárhogy is próbálom, nem tudom rendbe tenni. Persze vannak jó pillanataim, ekkor sem lehet elmondani hogy sínen lenne az életem, csak a remény…

De mégsem tehetem meg. Anyukám és a testvérem miatt semmiképp sem. De most már úgy gondolom nekem is kijár a jóból, és gondolhatnék egyszer magamra is. Bár még mindig nagyon erős a szeretteim iránt érzett kötelék.

Nagyon rossz érzés így élni. Amikor objektívan látom a dolgaimat és minden kilátástalan.