erő

azokat  a napokat élem, amikor a legszívesebben (és a legjobban) magam vagyok, a könyveim, a számítógép, a négy falam közt. szinte örömöt érzek minden óráért, amikor nem kell kimozdulnom. mégis valami ördögi öröm ez, mert egyre többször fut át az agyamon, a „mi a baj velem”, mennyire fáj a hátam, mennyire meghíztam,

és csupán egyetlen nap távol a szobától iszonyatosan megnöveli az életkedvemet. ugyanakkor a konfliktusok, amik kint érnek, mások boldogságát látva, és a saját életemet reménytelennek bemutatva,

újra visszakergetnek bentre.