Elmondhatatlan boldogság

El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok.
Most már merek írni erről a dologról itt.
Voltam órán.
Belépett a két cin, és a lábdob.
Ez már 3 végtag, ami külön mozog.
Jó, tudom, ez még csak az út eleje, de azt mondta a tanár, hogy szeretné, ha sosem adnám fel, mert ügyes és attraktív vagyok.
És hab a tortán, hogy a szülinapra kölcsönadja az egyik dobot.
És igazi dobszerkónál ülhettem végre.
Eleinte nem mertem odaverni neki.
De a tanár biztatott, és utána már szuperül ment.
És most már oda merek verni.
Azt is mondta, hogy már ennyi tudással is el tudok dobolni minden számot, persze díszítések nélkül (ott még nem tartok), mert minden számnak ez az alapja.
És hogy a dob csak a ritmust adja meg, magában a dobolás nem szép.
De a többi hangszerrel szuper.
Yessss.
A tesóm a gitárral, és …..
Jaj, nagyon várom már.
Nagyon szeretném.
úgy érzem,ezek a boldog órák kárpótolnak a szörnyű haluzásokért.