Csodaország versus Tükörország

Én egy hiú ember vagyok. Szerintem az a legjobb, ha az ember magával foglalkozik. Tudom, hogy mindig lesznek körülöttem emberek. Láthatnak, hallhatnak, érezhetnek engem. Ülni, feküdni, fürdőszobában tisztálkodni úgy, hogy közben bármit le tud egyeztetni az ember a másikkal. Sokat gondolok magamra és nagyon tudom félteni az életemet. Be lehet szállni az autóba aztán onnan kiabálj a shakeddel  a kezedben, hogy veszély van. Este mindig vár a kényelmes, puha ágy. Na most beszállunk vagy csak nézelődsz, ahol ép parkolsz. Látni vélem, nem fogy a barát, hanem egy kis egyedüllét van, csak közbe zaklatják az embereket. Csodaország ilyen, napsütötte és jeges napok. Megfagy az ember itala.

Tükörország varázslatos. God szót használom, de nem Istent jelent, hanem felsőbb hatalmat. Ugye hatalom van, és abba van legmagasabb hely is. Mondván benned van a Mennyország(boldogság) és a Föld a Pokol(hiábavalóság). Az út a Mennyországtól a Pokolig, majd a Pokoltól a Mennyországig tart és közben mindig van egyéb út, NEVE végtelen, de persze véges is. Egyszer elindulsz vagy rátérsz az útra, esetleg letérsz az útról az nem időpazarlás.Tehát nem vagyok templomos, hiszikény ember, inkább ateista.

Tükörország és Csodaország együtt létezik. Bele kell nézni a visszapillantóba és nem letekerni az üveget, ha nem muszály, már pedig nem muszály.

Pihenjünk együtt, mintha úgy tennénk, hogy dolgozunk.