életkor

Na hát, olvastam a faszbúgon egy oltári hülyeséget, amely dicsőítette az ötvenes! korosztályt, különösen a nőket. (Volt már hasonló, másmilyen stílusú.) Meg is írtam, hogy O. K., hogy divat a milf, de azért… ne túlozzunk, majd ha rájövök, mi a „szép” az öregségben, ígérem, megosztom! 

Itt van ez a drága jó mutter. Jár vasárnapomként a templomba (szerintem  hasonkorú vénasszony-társaság miatt), ő református. Na de ha már vallás… én katolikus vagyok, az ősibb. A kopt keresztény meg az „eredeti”, aztán ugye a zsidó gyökerei a keresztény vallásnak. Amúgy pont ezzel a Krisztus-jelenséggel ne tudok mit kezdeni, de úgy egyáltalában a Megváltó-val sem, pedig valamilyen formában minden vallásban megvan. A hindiben is, ami közelebb áll hozzám, ezzel riasztottam el a rám szállni kezdő jehovistákat 😀 És ott van a mi ősi vallásunk, amit István elárult, a Nagyboldogasszony-hit (matriarchális!), de erről meg nem tudok eleget. Viszont nem vagyok ateista. Na ez az, ami elvisz a politikáig, hogyha ezt meg az abbéli nézeteimet előadnám, hááát, a fészen minden oldalról megköveznének… Itt meg nem politizálunk.

És akkor itt van a mutter a fene nagy vallásosságával. Hát nem azt mondja a hit, hogy a legfontosabb a szeretet? És ő mit ért ezen? Én próbáltam kiskoromban is kommunikálni, hogy nem (vagy nem jól) szeretnek, de nem értette. Mert hogy miket megtettek értem (miattam?). És magyaráztam, hogy ők nem engem (a személyem) szeretnek, hanem a gyereküket (ami náluk ugye kötelezően természetes volt). Egyszerűen nem értették, mit akarok mondani. Anyám azt mondta: szeresselek úgy, hogy nincs is neked kockafejed? Megszégyenített vele, de igen, úgy kellene. Mostanra meg már sipákol(nak), hogy visszaadom. Apám már hülye volt, a halála előtt néhány hónappal, jött befelé. Én meg mondtam, hogy „menjél a saját szobádba”. Tök kiakadt, én meg mondtam: Ugye, milyen kellemes? Tudniillik én ezt tőle számtalanszor hallottam. Na anyám nehezebb, mert ő visszavág. Irreleváns válaszokat ad, amire nincs mit mondjak, illetve van hasonló. De ugyanúgy tudom piszkálni, mint egykor ő engem… Nem is hagyom ki, de ő sem! Mit akar ez 83 és a halál közt? Fogalmakkal nincs tisztában A szeretet az egyik, aztán pl. van olyan, hogy tapintat. Ezt az én családomban nem ismerték soha. Gőzerővel másztak az ember lelkébe, és még ki is röhögték. 

Mit is akarok ezzel mondani? Hit, remény, szeretet – ezekből nem jutott.