elégvoltadepresszióból

Az újévi fogadalom egy faszság. Az emberek csomó közhelyes baromságot megfogadnak, mint például “Egészségesebben fogok étkezni!” “Többet sportolok!” “Megtanulok egy új hangszeren játszani!” meg ehhez hasonlók, amikhez úgysem tartják magukat. Mert valljuk be őszintén… a többségünk már január 2. napján el is felejti a fele baromságot, amit megfogadott, mivel olyat matt részegre itta magát a szilveszteri bulin, hogy a nevére is csoda, ha emlékszik, nemhogy az újévi fogadalmára. A jobbak talán még január első hetében emlékeznek és próbálják tartani magukat hozzá, de hagyjuk már… úgyis fel fogod adni. Minek próbálkozol.

Aztán rájöttem, hogy nem az újévi fogadalommal van a baj, hanem inkább azzal, amiket az emberek kitűznek, mint újévi fogadalom. Mert… a változás jó, a fejlődés jó és kell, de ésszerű mértékben és épeszűen kell csinálni, különben semmi értelme. Vagy ha értelmet viszel a hegyként előtted tornyosuló, hatalmas kitűzött céljaidnak, beleroskadsz. Szóval igen… idén év végén én is megfogadtam pár dolgot, hogy másképp csinálom, mert… nem is tudom… az életem egy szar így. És nem akarom, hogy szar legyen. Ez az év volt életem legszarabb éve. Hogy miért? Megfogalmazni sem tudnám igazán, de tömören annyi, hogy sosem voltam még ennyi ideig, ilyen mélyen magam alatt korábban, mint az idén. És ezen változtatnom kell. Mert ha így haladok, azt is kitűzhetném magamnak célul, hogy jövő ilyenkorra megásom a saját síromat és elkezdhetnék spórolni a temetésemre. Mert valami az idén megtört bennem. Annyira megtört, hogy csak akkor tud újra összeforrni, ha teszek érte. Ami kemény munka, apró célok, tettek, gondolkodásmód váltás az ára. Szóval elgondolkoztam azon, hogy mik azok a dolgok, amiket az idén elszúrtam, amik ide vezettek, hogy, ilyen szarul érezzem magam. Aztán elgondolkoztam azon is, hogy mik azok az apró lépések, amik ahhoz vezetnek, hogy valamivel jobb legyen, hogy megerősödjek. Úgyhogy az én újévi fogadalmam listája apró faszságokból fog állni, amit legalább meg tudok valósítani és igen, lesz olyan közte, amit nem tudok megvalósítani egyik napról a másikra, de… lesz egy évem. Vagy több évem. Vagy az egész hátralévő életem.

Szóval kíváncsiak vagytok az én listámra? 🙂 Akkor kezdjük:

1. Minden bevásárlás előtt írj listát!
   De most komolyan… muszáj a lista… csak így kerülhető el, hogy a legfontosabb dolgokat ne felejtsem el megvenni. Mert mindig a legfontosabbakat felejtem el… Ezért volt például olyan, hogy mindenféle szalámi volt a hűtőben csak éppen kenyér nem volt otthon. És ugyan… ki eszik magában szalámit. Szóval ha ehhez tartom magam, nem lesznek olyan napok, mikor a bekészített mosást nem tudom beindítani a mosószer hiánya miatt, vagy éppen tusfürdővel kell hajat mossak, mert nincs otthon sampon.

2. A következő télre kell egy lapos talpú csizma
   Lányok, akik vezetni tudtok, most jól figyeljetek. Muszáj a lapos talpú csizma, értitek?! Mert én elhiszem, hogy a magassarkú tök menő meg minden (ha nem lenne az, nekem se olyan lenne), de egyszerűen lehetetlen benne vezetni. Szóval ha már  volt annyi esze valakinek (lásd: nekem), hogy csak magas sarkú csizmája van, csak az alábbi módokon lehet kiküszöbölni a problémát: a.) kiscipőben vezetsz, amiben lefagy a lábad, b.) sportcipőben vezetsz, amiben szintén lefagy a lábad + szoknyával idiótán néz ki, vagy c.) olyan cipőben vezetsz, amilyenben csak akarsz, de így is lefagy a lábad + cserélgetheted minden vezetés után kiszállva a kocsiból a cipődet, ami tök időpocsékoló, idegörlő tevékenység. Szóval, higyjetek nekem: kell az a lapos talpú csizma.

3. Meg kell tanulnom normális kajákat főzni!
   Most komolyan… a zacskós leves és a kajarendelés nem megoldás… Sosem lesz belőlem normális háziasszony, ha még főzni sem tudok. :/

4. Ne hagyd abba az írást!
   Igen, folytatni fogom a versírást és kiterjesztem a látóköröm, hogy minél változatosabb témákról tudjak írni. Többet is kéne olvassak, hogy bővüljön a szókincsem és ezt fel tudjam használni a műveimben. És ezt akkor is folytatom, ha a verseim senkit nem érdekelnek. Akkor csak magamnak. 🙂 Ja… és befejezek végre legalább egy elkezdett regényt (nem, ne is kérjétek… regényt nem mutatok senkinek… azok szuper titkosak. 😀 )

5. Ki kell fejleszteni a tökéletes műmosolyt!
   Talán ez az első olyan pont, ami nem fog egy éven belül sikerülni, de meg kell próbálni. És hogy miért? Mert rájöttem, hogy hazudni kell a világnak. Ha látják, hogy gyenge vagy, eltaposnak. Eltaposnak a munkahelyen, eltaposnak az utcán, eltapos még a saját családod is. Szóval el kell hitetni a világgal, hogy az ég világon semmi baj nincsen, hogy te sosem vagy gyenge, te sosem törsz meg. Kőszívűnek kell lenni! Ne értsetek félre, nem egy kegyetlen, érzéstelen, pszichopata állatnak kell lenni. Inkább csak meg kell keményíteni kicsit a szívem. Mert a nyálas, depressziós, szomorkodós zenék nagyban hozzájárultak a szívem lágyságához. De minek a kőszív? Nos… hogy ne törjön össze újra. Mert elegem van… sőt a faszom televan azzal, hogy egy gyenge pöcs vagyok, akinek mindig összetörik a szíve és fáj neki és sír. Úgy hogy, nincs több szerelembe esés. Ja… és üzenem az összes volt csávómnak, akik a faszom szar dumájukkal elhagytak, az összes volt bunkó osztálytársamnak, akik terrorban tartottak fizikailag és érzelmileg a suliban, hogy bekaphatják. Igen… fáj kimondani, de néha neked kell eltaposni másokat. Ami akár állhat annyiból is, hogy kihúzod magad, felemeled a fejed, mosolyogsz egyet, és megmutatod nekik, hogy milyen szép is a középső ujjad. Nem kell lesüllyedni az ő szintjükre. Nem kell megalázni, mocskolni, kihasználni, bántani fizikailag vagy verbálisan másokat. Elég, ha azzal vágsz vissza, hogy mosolyogsz. Még akkor is, ha minden este bőgsz a szobában egyedül, míg el nem alszol. De másnap előttük mosolyognod kell.

6. Érezd magad jól!
   Na talán ez a legnagyobb közhely, amit valaha mondani lehetne. De, hogy mit is jelent pontosan az én esetemben? Nos, vannak dolgok, amiken tud az ember változtatni, hogy boldogabb legyen, és vannak, amin nem. Például az apámat nem tudom megváltoztatni, anyámat nem tudom visszahozni az életbe. És vannak, amin lehetne változtatni, csak egyszerűen képtelen vagyok rá. Például otthagyni azt a rákos munkahelyet és keresni egy másikat. Ne kérdezzétek miért ragaszkodom ahhoz a pokolhoz, én magam sem tudom, de legalább lesz valami, ami megeddz az életben. De akkor mit tehetek azért, hogy jobban érezzem magam? Nos, olyan apró dolgokat teszek meg, amik örömet és megelégedettséget okoznak. Az üres utakon száguldva vezetek, ordítva énekelem a “last christmast” a rádióval együtt, tornázni és táncikálni fogok a legőrültebb zenékre úgy, mint aki megbolondult, meleg teát iszok esténként és skandit fejtek, néha elbújok a lakásban és mikor a húgom hazajön előugrom, felrúgom a monopoly táblát ha csődbe megyek, ha lebasz az ügyfél a munkahelyen, hogy miért egy nappal a fizetés előtt tudja meg, hogy mennyit is kell utaljon a NAV-nak, akkor én visszaugatok neki, hogy miért 2 nappal a határidő előtt kell odatolnia a képét és káromkodni fogok, kurva sokat (na jó… a káromkodást hagyjuk… arról inkább le kéne szokjak… csak úgy éreztem kell még valami a végére)

És az utolsó fogadalmam, ami talán a legfontosabb: Minden napomat úgy akarom élni, hogyha az anyám látna, büszke legyen rám. Hogyha látna, akkor ne kelljen neki lebasznia két büdös nagy pofont és azt mondania: “Kislányom! Szedd már össze magad!” Úgyhogy mindent meg fogok tenni, hogy ha látna, büszke legyen rám. Hogy ne kelljen csalódnia bennem. Mert ha minden nap a szobámba zárkózva sírok, akkor kurvára nem lenne büszke rám. Megpróbálok jobban lenni. Akár a gyógyszerekkel, akár terápiával, akár azokkal az emberekkel akik szeretnek, akár ezzel a faszom listával, akár bármivel az életben, ami segít. Mert én jó ember vagyok! Jobb vagyok az apámnál! Jobb leszek még ennél is. Huszonévesen van egy fasza munkahelyem, saját háztartást vezetek, tudok vezetni és van egy saját kocsim. Ha akarok, igenis tudok küzdeni és ha akarok igenis el tudok érni dolgokat az életben. Nem kellenek nagy dolgok, elég pár apróság, ami célt ad és életben tart. De azokért igenis küzdeni fogok és megmutatom a világnak, hogy egy erős, határozott, céltudatos nő vagyok, aki meg tudja találni a boldogságot az életben, aki tud segíteni másoknak, aki fel tud emelni másokat, aki támasz tud lenni és aki tud szeretni másokat és mások is tudják őt.

És persze… lesznek szar napok. Lesznek napok, amikor ez a lista el lesz felejtve és üvölteni, bőgni fogok. Lesznek napok talán, amik még a mostaniaknál is szarabbak lesznek, de sosem fogom feladni. Nem akarom feladni. Mert elegem van abból, hogy van egy fasza életem, de én mégis meg akarok halni. Másoknak sokkal rosszabb. És ezt ti se felejtsétek el. Mindig van, aki rosszabb helyzetben van nálatok. Mindig találni olyat, aki jobban szenved. Lássátok ti is az életetekben az értelmet. Keressétek. Ne adjátok fel. Biztos, hogy van minek örülni mindenkinek. Biztos, hogy mindenkinek vannak életcéljai, amiért vagy akiért megéri küzdeni. Szóval ti se adjátok fel. Én, a magam részéről elkergetem a halálvágyat és a negatív gondolatokat. Addig küzdök amíg meg nem találom az igazi boldogságom és az igazi céljaim. Mert élni akarok, nem csak létezni.