elégtétel

Iszonyatosan erős irigység és gyűlölet áraszt el, amikor meglátok például egy jó hangulatú összejövetelt, ahol mindenki jókedvű és sokat nevetnek. Ilyenkor legszivesebben azt tenném, hogy odamennék, és felrúgnám az asztalt, a kaját meg a képükbe nyomnák, aztán lehet lefújni az egészet. Ha ez siker, akkor meg elégedettséget éreznék, hogy sikerült tönkretennem mások jó kedvét, boldogságát. 

Vagy, ha látom, hogy az utcán valakik nevetnek, odamennék, és lekevernék nekik egy-két pofont és beléjük is rúgnék. Ezeket fantáziálom már egy ideje, és ez egyre erősebb. A gyűlölet, meg az irigység, ez szó szerint ellep. Nevetésben meg jó kedvben nem is tudom, mikor volt utoljára részem. 

Ha tehetném, keresztbe is tennék, hogy a boldogság ne is létezzen már olyan sok emberben és minél kevesebben boldogok, annál jobb. Vagyis én szerintem lenne jobb. 

Hogy ez miért van, azt nem tudom, de egyre erősebb. Le is köpném azt, aki boldog.