egy régi vers

bánat

átjár a semmi és a vég

s mint keblemre tett jég

olvad a múlt és kihűl a vágy

szívemben oldódik a sajgás

elégett lelkem hamvában állok

köröttem üvegszilánkok

a tábortűz mára már emlék

átjár a semmi és a vég