depressziós

Sziasztok!

Régóta gondolkozok ezen, de nem voltak szavaim kifejezni, bár most sem igazán vannak, de le szeretném már írni.

Azt tapasztaltam, hogy minden ember akivel eddig megértettem magam (ez nem az a nagybetűs Megértés, amire majdnem mindenki vágyik és egy életen át keressük, általában hiába, inkább csak értelmes beszélgetések, kölcsönös figyelem, közös témák) lelkileg, mentálisan sérült volt. Ezt nem mindig tudtam meg rögtön, megérzés talán volt (nem mindig), de az okok volt hogy csak évekkel később derültek ki. Nagyon kíváncsi lennék hogy ez a depresszióból adódik, esetleg semmi köze hozzá, és a személyiségem ilyen. Vagy rengeteg apró tényező játszik közre.

Abszolút hidegen hagynak az olyan témák, amikről a környezetem folyamatosan beszél – lakásfelújítás, autók, milyen bort vegyek milyen alkalomra, milyen színű cipő megy a mittudomén milyen öltönyhöz, milyen focista mit nyilatkozott, minek milyen az árfolyama, stb. Nem tudnék (vagyis tudnék, de nem akarok) elmenni mondjuk egy elegáns étterembe, úgy fogni a villát ahogy kell, csicseregni baromságokról. Nem igazán tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, az ilyen emberekkel. Minek? Már attól szétuntam a fejemet, hogy leírtam.

Természetesen tudok beszélgetni „normális” emberekkel is (itt most nem az a lényeg hogy diagnosztizálták-e, rengeteg a diagnosztizálatlan mentális problémákkal küzdő ember), meg kötött, személytelen témákról bárkivel elbeszélgetek, tudok munkakapcsolatokat kialakítani, de igazán közeli, személyes viszonyba csak olyanokkal sikerült eddig kerülnöm, akik súlyos terhet hordoznak. És ez nem baj! Nagyon sok értékes és különleges embert ismertem/ismerek meg így, innen közületek/közülünk is.