csend

Túl szélsőséges a viselkedésem,

ezért magány a fizettségem,

akit megszerettél, elhajtott, próbálkozol

máshol,

alig pár mondat és ő is rád ront,

nincs már kihez szólj,

túl nagy a csend mert csak panaszkodsz,

nem érzed, hol, mikor, és hogyan,

hamar elrontod, ha új kapcsolatod van,

és nem megy tovább, tiltod,

nem panaszkodsz már senkinek, magadnak írod,

az írás magányos, szótlan,

nincs egy ember, kivel szó van.

Magányos világ, szélsőséges élet,

nem szeretek, nem gyűlölök, már nem is félek,

nincs kapcsolat, örökre magányosan élek.

Mert ha szóba elegyedek véled,

csak nehezebb lesz nekem az élet.

Szembe mondod, rossz vagyok, panaszkodok,

nem érdekel senki,

teszek rá ezentúl, nem kell engem szeretni.

Nincs szükségem rád, nincs szükségem szóra,

elfelejtelek és búcsút mondok az emberi jóra.

Búcsút mondok rád és az életre,

így jutok a pokoli fekete rétekre,

így halok meg magamban szeretettelen,

már nem gondolok rád, nem kérem, te is jer velem.